KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gáláns dámák

Koltai Ágnes

Nemes Brantôme, a botcsinálta katona, élveteg szoknyapecér és műkedvelő irodalmár a tizenhatodik század Franciaországának budoártudósítója. Személyes élményeit írta meg, post-Bocaccio és pre-Laclos stlusban. A hölgyek, pontosabban a francia királyi udvar asszonyai adakozóak és pajkosak voltak. Galantériájuk ékes bizonyítékai az állandóan vetetlen ágyak, a feldúlt padlások és magtárak; s óh isteni szentség: egy templomoldalhajó is mi mindenre nem alkalmas!

Jean-Charles Tacchella szépasszonyokkal, köztük a baba finomságú Isabella Rossellinivel játszatja el Brantôme szerelmi történeteit. Ahány hódítás, annyi furfang, szenvedély és pajzán csata. No nem afféle héjanász, csak kicsit gonosz civakodás, féltékenykedés, bosszú. Politikai és szerelmi intrikák az udvarban, az egyik fűszerezi a másikat, hogy az uralkodás ne legyen oly unalmas és fárasztó.

A Gáláns dámák rutinos film-pikareszk, felszabadult játék, s jóllehet Tacchella életművében nem ez a legérdemesebb alkotás (szívesebben emlékezünk a Sógorok, sógornőkre), az elszürkülő francia moziban különös színfolt: bátran komolytalan, önfeledten bohóckodó.

Nemes Brantôme életfilozófiáját a hippik örökölték meg, akik a háború művészete helyett a szerelemét választották. Aki kimaradt a hippikultúra áldásaiból, most a moziban pótolhatja a szabad szerelem iskolájának elmaradt leckéit. Félelem és kockázat nélkül!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=518