KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Amerikai gyilkosságok

Tamás Amaryllis

 

Ahol nincs belső függetlenség, erkölcsi meggyőződés, ott nem kérhető számon a jövő nemzedékével való azonosulás, az egymásért vállalt szolidaritás. Akit saját sorsa is csak annyiban érdekel, mint Amarillo város – kizárólag robbanófejek gyártásából élő – lakóit (dermedten figyelik az enyhülés híreit), attól nem várható el hazája vagy a világ sorsáért érzett aggódás. Akinek kikapcsolódást a félelemre alapozó „játékok” adnak („Ez önnel is megtörténhet”, „Gyilkosság élőben”, „Igazi bűncselekmény”-sorozatok), akit az „Amerika leginkább körözött embere” talk show hetenként bilincsel le, azt nemigen érdekli a bioszféra és a társadalom pusztulása.

Sheldan Renan dokumentumfilmjéből szakrális személyek ellen (Kennedy-fivérek, Martin Luther King, John Lennon) elkövetett politikai gyilkosságok és minden indok nélküli „köznapi” merényletek képei zúdulnak ránk. Ezeket már nem magyarázhatja a katolikus egyházi enciklopédia sem „a közjó érdekében végrehajtott emberölésnek”, s nem menthetnék Aquinói Szent Tamás vagy John Salisbury elméletei sem „etikusnak”.

Az önzetlenséget, az erőszaknélküliséget a lélek önmaga kell hogy megteremtse önmagából. Hogy ne ezek a képek őrződjenek meg XX. századi mandalaként, hogy a kozmikus léttől elszakadó őrületet elűzhesse a comeniusi intelem: Omnia sponte fluant, abdit violentina rebus. „Minden szabadon folyjék, távol legyen a dolgoktól az erőszak.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5339