KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gazember

Koltai Ágnes

 

A gazember a szocialista hiánygazdaság kulcsfigurája: nélküle nem volna fennakadás az áruellátásban, a termelésben, s a forradalom kiteljesedésében. A gazembert kezdetben Osztap Bendernek hívták, ügyes volt és kópésan bájos, s csak később lett a nép ellensége és japán kém. Csak most, az „osztályharc” több mint hét évtizedes „éleződése” után bukkanhatott fel ismét a charme-os csirkefogó, aki öntudatlanul hágja át a – teljesen felesleges és amúgyis betarthatatlan – törvényeket.

Hattam, az azerbajdzsáni Vagif Musztafajev debütáns filmjének hőse amolyan infantilis Osztap Bender. Ez a mulatságos, kövér manóra emlékeztető férfi különös álomvilágban él. Gyermeki szenvedéllyel kergeti illúzióit, míg egy napon a véletlen különös helyzetbe sodorja. Hattam belecsöppen a helyi hatalmasságok fekete Volgás, téli kertes, csúszópénzes világába, s a kedves manóból rafinált róka lesz. Nevetségesen kisszerű az a birodalom, melynek határát remegve lépi át Hattam, hogy aztán bámulatosan gyorsan feljusson a csúcsra.

Egy puha bársonyszék, egy kívánatos titkárnő és az alattvalók szorgos hada: ez adja meg a szocialista pátriárka tartását. Pátriárkák jönnek, mennek, végül mindből gazember lesz, mert csak két kezük van, s képtelenek a köz javára eleget lopni.

A gazemberség állapot. Vagif Musztafajev filmjében a gazemberség nem embertípust jelöl, s még csak nem is erkölcsi kategóriát: ez a lét elviselhetetlen súlya.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5514