KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Álmodozás

Kulcsár Mária

 

Egy lett kisváros gyerektársadalmának életét mutatja be Rihard Piksz, a rendező. Pontosabban a kitaláló. Ilyen gyerekközösség ugyanis nem létezik. Ezek a színtelen, íztelen kis lények olyan felnőtt ember fejében születhettek, aki sok ifjúsági regényt olvasott, de kevés élő kamaszgyereket látott. Mintha ingerszegény környezetből kikerült, hátrányos helyzetű gyerekek tengés-lengését figyelnénk, akik sem szeretni, sem gyűlölni, sem játszani nem tanultak meg. Nincs valós kapcsolatuk sem egymással, sem a felnőtt világgal, s az álmodozónak kikiáltott kisfiú fantáziája abban merül ki, hogy egy fényképnegatívra került ujjnyomot repülő csészealjnak néz.

A képet és gondolatainkat dúsító, színező háttér nem létezik. A lehető leglaposabb beállításban, legunalmasabb kameraállásból fényképezett mezők és megjegyezhetetlen lakásbelsők szolgálnak helyszínül epizódszereplők, figurák nélkül. Az ódon lettországi kisvárosból pedig – mely már-már felkeltené kíváncsiságunkat – egy buszpályaudvart ismerhetünk meg.

Az Álmodozás „ingerszegény” film, mely nézőjéből tökéletes közömbösséget vált ki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6900