KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kilenctől ötig

Varga András

Az Óvakodj a törpétől gyártói újabb rekeszizom-rengető találmánnyal rukkoltak elő. A címe: Kilenctől ötig. Szemérmes megjelölésük az amerikai hivatalnok-élet fanyar esszenciáját rejti, afféle iroda-show formájában. Savát-borsát az adja-adná, hogy az akarnok-kiskakas főnökurat föllázadó aktahölgyei – élvén a véletlenek bakugrásaival – jó alaposan megleckéztetik.

E mesebeli helyzetről Döbrögi és Ludas Matyi modernizált esete juthatna eszünkbe, de nyomban feledjük el. Filmünk ugyanis valódi ipari termék, melynél esztétikai kívánalmainkat félretéve – mint egy mosópor esetében – legjobb használhatóságát firtatni. Colin Higgins filmje afféle műfajkoktél – egyszeri fogyasztásra. S aki csak a mókás kedvű Jane Fondára kíváncsi, és várakozását az iméntiek megszívlelése mellett csavarja takarékra, nem csalódik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6955