KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A XX. század kalózai

Iván Gábor

 

Szakemberek készítették ezt a filmet – amelynek története egy hajórakomány körül bonyolódik –, de nem ihletett mesteremberek. A lehetséges optimális lelkiállapothoz – már ami egy kalandfilm létrehozásához szükséges – a legközelebb a forgatókönyv írója járt, amikor a művén dolgozott. Megfelelő számú fordulatot, „csavart” és konfliktust sikerült az egészséges arányú szerkezetben elhelyeznie. Az elemek pedig zökkenők nélkül, logikusan illeszkednek egymáshoz – ami látszólag minimális követelmény egy kalandos történettel szemben, de a gyakorlat azt bizonyítja, hogy teljesítése nélkül is születhetnek kalandfilmek. Tehát a forgatókönyv megfelelő volt, de miután egy film sikere elsősorban rendezőjén áll vagy bukik, ez nem volt elég. Igaz, az épkézláb alapanyag megtartja a filmet, tehát nem buktak el vele, csakhogy lehetőségeiből semmit nem valósítottak meg. A rendező csupán szakember volt, hisz tudta, hova kell állítania színészeit, merre kell őket mozgatnia, milyen funkciójú kellékeket kell igénybe vennie, hol kell elkezdenie és befejeznie egy-egy beállítást. Ezt maradéktalanul el is végezte, tehát a filmben minden látható, ami a forgatókönyv szerint szükséges. De amit abba már nem lehet beleírni, például, hogy innentől idáig növekedjen a feszültség és itt robbanjon, hogy másutt az a bizonyos jelenet alkalmas arra, hogy a filéző izgalmában öt percen keresztül tördelje a kezeit, rágja a szája szélét, hogy tessék meggyűlöltetni az ellenséget, hogy legyőzésük után a néző felszabaduljon – ezt mind-mind nem lehet előírni. Így nem is került be a filmbe, s ezért kaptunk emóciókat keltő film helyett egyszerű – igaz, színes – mozgóképet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7433