KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Rémálom az Elm utcában I–VII.

Varga Zoltán

Nightmare on Elm Street – amerikai, 1984–1994. Rendezte: Wes Craven, Renny Harlin, Chuck Russell és mások. Szereplők: Robert Englund, John Saxon, Heather Langerkamp. Forgalmazó: FHE Hungary.

 

„Egy, kettő, Freddy érted jő” – figyelmeztet a mondóka a Rémálom az Elm utcában című 1984-es horrorfilmben, amely igen kreatívan dolgozta ki a már sokféleképpen megjelenített mumus karakterét. Az író–rendező Wes Craven leleménye túlmutat saját rossz emlékeinek és félelmeinek fölidézésén, Freddy Krueger alakjához ugyanis az álom és a valóság közötti határok eltörlésének nyugtalanító élményét társítja, s ez kínál lehetőséget arra, hogy a film meghaladja a nyolcvanas években divatos tinihorror hamar ellaposodott eszköztárát. Elsősorban a horror és a rémálmok, illetőleg a film és az álom közötti összefüggéseket kutatja, szürrealista motívumai pedig sohasem hagyják el látványosan a valósnak hitt világot – hatása éppen ebben rejlik, s ez az a banánhéj, amin elcsúsznak a folytatások. A Rémálom…-széria következő darabjai az ébrenlét és az alvás közti váltást sokkal hivalkodóbban jelzik, epizódról epizódra növekszik az olykor ötletes, de leginkább erőltetett fantáziaképek súlya, ez pedig kikezdi az első részt éltető többértelműséget. Cserébe viszont a folytatások avatják Freddyt körülrajongott horror-ikonná, bennük válik azzá a perverz showmanné, akit a debütálása csak megelőlegzett – a csípős megjegyzésekkel és fekete humorral dúsított rémálmok az utóbbi évtizedek egyik legemblematikusabb szörnyetegét rajzolták ki. Noha már a második rész is sokaknál kiverte a biztosítékot, a harmadik, negyedik és talán az ötödik résznek masszív rajongótábora van; a mélypontot jelentő hatodik tételt követően pedig ismét Craven vette kezelésbe a borotvakesztyűs rémet, s az önreflexív, metafilmi Az új rémálomban Freddy kiterjeszthette tevékenységét a szülőatyja által behatárolt kisvárosi Elm utcán túlra is, és meg sem állt Hollywoodig.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9775