KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/augusztus
• Zsugán István: Jelentés egy utóvédharcról Beszélgetés Kovács Andrással
• Bruszt László: Lábbal szavazni Két filmszociográfiáról
• Mész András: 17 – Tizenhét Részletek egy dokumentumfilmből
• Reményi József Tamás: Egy ország sebei Kiküldött munkatársunk beszámolója Tbilisziből
• Székely Gabriella: A vörös kakasok unokái Budapesti beszélgetés Juris Podnieksszel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A nehéz fiúk is táncolnak Cannes
• Bikácsy Gergely: Találkozás dühös angolokkal Párizs

• Schubert Gusztáv: Kelet-európai változat Moziklip
• Nagy Zsolt: Az erőszak apoteózisa Őrült (Mad) Max
• Szilágyi Ákos: Ez a világ csak egy ablak paradzsanov filmornamentikája
• Katanjan Vaszilij Vasziljevics: Paradzsanov-legendák
• Szilágyi Ákos: Paradzsanov-legendák
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Pat Garrett és Billy, a Kölyök
• Ardai Zoltán: Krokodil Dundee
• Nagy Zsolt: Asterix és Kleopátra
• Tamás Amaryllis: Egy nő vagy kettő
• Gáti Péter: Víz és szappan
• Schreiber László: Vetélytársnők
• Kabai József: A cápaetető
• Vida János Kvintus: Árulás és megtorlás
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: A videó mint alternatíva Angol estek a Műcsarnokban
KÖNYV
• N. N.: Francia film-panoráma
KRÓNIKA
• N. N.: Jugoszláv filmhét
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szexuális mélyfúrások

Turcsányi Sándor

 

Én minden további nélkül elhiszem bárkinek – ha mondja –, hogy 1929-ben New Englandben nem történt semmi érdekes. Hogy valaki erről csinál egy egész filmet, az lehet, hogy vitatható elszánás, de tulajdonképpen reményekre jogosító, azt hihetnők: az alkotó valami mást akar, kort fösteni csak úgy, esetleg a hangulat kedvéért. Alan Rudolf a fentiekkel szemben azt állítja, hogy akkor és ott csuda érdekes dolgok estek: hanyatlott a gazdaság (na jó, nem pont éppen ott, de ott is érzékelhetően). Vizsgáljuk hát az érzékelés lehetőségeit. A nagy gazdasági válság akkor válik szemmel is tapinthatóvá, amikor az addig gazdagnak mondott Nick Nolte – igaz határozottan ittas állapotban – bemondja, hogy mostantól szegény. A szellem fölszárnyalását levenni onnan lehet, hogy néhány feltűnően öltöztetett maszturbáns a szexről osztja az észt, vagy egymásnak, vagy a nyilvánvalóan közönségnek szerződtetett gyorsíró kisasszonynak. Én minden további nélkül elhiszem, hogy a kor vehemens szürrealistáinak csupa érdektelen közhely jutott az eszébe a szexről, és az is biztosnak tűnik, hogy mindezt nagy kedvvel közölték is, de a semmiből ezúttal nem lesz semmi, ám ez nem téveszthet meg semmit. Egy menthetetlenül unalmas, másik bolygón játszódó film tanúságai akkor sem lesznek axiómákká, ha példaként nem feltétlenül egyedülállóak. Sőt, egy végeláthatatlan sorba simán beilleszthetők. Azt hallottam, hogy New Englandben 1930-ban sem történt semmi, de biztos vagyok benne, hogy most egy darabig senki nem hozza szóba ezt moziban. Pedig mit lehessen tudni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2788