KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/augusztus
• Zsugán István: Jelentés egy utóvédharcról Beszélgetés Kovács Andrással
• Bruszt László: Lábbal szavazni Két filmszociográfiáról
• Mész András: 17 – Tizenhét Részletek egy dokumentumfilmből
• Reményi József Tamás: Egy ország sebei Kiküldött munkatársunk beszámolója Tbilisziből
• Székely Gabriella: A vörös kakasok unokái Budapesti beszélgetés Juris Podnieksszel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A nehéz fiúk is táncolnak Cannes
• Bikácsy Gergely: Találkozás dühös angolokkal Párizs

• Schubert Gusztáv: Kelet-európai változat Moziklip
• Nagy Zsolt: Az erőszak apoteózisa Őrült (Mad) Max
• Szilágyi Ákos: Ez a világ csak egy ablak paradzsanov filmornamentikája
• Katanjan Vaszilij Vasziljevics: Paradzsanov-legendák
• Szilágyi Ákos: Paradzsanov-legendák
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Pat Garrett és Billy, a Kölyök
• Ardai Zoltán: Krokodil Dundee
• Nagy Zsolt: Asterix és Kleopátra
• Tamás Amaryllis: Egy nő vagy kettő
• Gáti Péter: Víz és szappan
• Schreiber László: Vetélytársnők
• Kabai József: A cápaetető
• Vida János Kvintus: Árulás és megtorlás
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: A videó mint alternatíva Angol estek a Műcsarnokban
KÖNYV
• N. N.: Francia film-panoráma
KRÓNIKA
• N. N.: Jugoszláv filmhét
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Stigmata

Hungler Tímea

 

A bájos Patricia Arquette, a pittsburghi fodrászlány egyre furcsábban viselkedik. Először majdnem belefullad a saját kádjába, majd – nagy elődeihez hasonlóan (Assisi Szent Ferenc, Padre Pio) – megjelennek rajta Krisztus sebei: a korbácsütésektől kezdve a töviskoronáig.

A vatikáni szentszék egyik csodák felkutatására specializálódott papját (Gabriel Byrne) küldi az amerikai fodrászlány megfigyelésére, aki a vérveszteségnek köszönhetően egyre rosszabb állapotba kerül, és nagyon el akar mondani valamit arámiul.

Filmünk, amely a fogyasztói kultúra cyber-techno-bébijének gyötrő kiválasztottság-élményét ábrázolja, méghozzá rendkívül erős, a misztikus horrorfilmekre (Ómen, Ördögűző) emlékeztető, egyszerre baljóslatú és éteri hangulatú képekben, még jó is lehetne. Csakhogy a dramaturgia hirtelen átvált hollywoodira: a háttérben annak az ötödik evangéliumnak a megtalálása húzódik, amely egyes szám első személyben idézi Jézus szavait. Az egyház a szenzációt igyekszik eltussolni, a fodrászlányt pedig az egyik elhalálozott fordító barát szelleme szállja meg, aki (ami?) így akarja a világ figyelmét a felbukkant ötödik evangéliumra irányítani.

A film innentől kissé olcsó filozofálgátasba hajlik az egyház, a vallás és a mezei hívő viszonyáról. Az ötödik evangélium megtalálásával, sugallja az alkotás, a világ az abszolút igazság birtokába jut, hiszen Jézus ebben nem az evangélisták tolmácsolásában, hanem közvetlenül szól híveihez, egyszóval, hangzik a végkövetkeztetés: az egyház Biblia-magyarázó szerepe megkérdőjeleződik. A probléma csupán az, hogy filmünk a vezérfonalnak szánt filozófiai mondanivaló taglalása közben megfeledkezik arról, hogy a szöveg jelentését nem maga a szöveg, hanem a mindenkori befogadó dönti el, vagyis a magyarázót és a magyarázatot sosem lehet kizárni...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/01 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2817