KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/augusztus
• Zsugán István: Jelentés egy utóvédharcról Beszélgetés Kovács Andrással
• Bruszt László: Lábbal szavazni Két filmszociográfiáról
• Mész András: 17 – Tizenhét Részletek egy dokumentumfilmből
• Reményi József Tamás: Egy ország sebei Kiküldött munkatársunk beszámolója Tbilisziből
• Székely Gabriella: A vörös kakasok unokái Budapesti beszélgetés Juris Podnieksszel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A nehéz fiúk is táncolnak Cannes
• Bikácsy Gergely: Találkozás dühös angolokkal Párizs

• Schubert Gusztáv: Kelet-európai változat Moziklip
• Nagy Zsolt: Az erőszak apoteózisa Őrült (Mad) Max
• Szilágyi Ákos: Ez a világ csak egy ablak paradzsanov filmornamentikája
• Katanjan Vaszilij Vasziljevics: Paradzsanov-legendák
• Szilágyi Ákos: Paradzsanov-legendák
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Pat Garrett és Billy, a Kölyök
• Ardai Zoltán: Krokodil Dundee
• Nagy Zsolt: Asterix és Kleopátra
• Tamás Amaryllis: Egy nő vagy kettő
• Gáti Péter: Víz és szappan
• Schreiber László: Vetélytársnők
• Kabai József: A cápaetető
• Vida János Kvintus: Árulás és megtorlás
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: A videó mint alternatíva Angol estek a Műcsarnokban
KÖNYV
• N. N.: Francia film-panoráma
KRÓNIKA
• N. N.: Jugoszláv filmhét
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szökés a halál elől

Schubert Gusztáv

 

Florence Nat ügyvédnő, e mű főhőse, a halálbüntetés eltörlésének híve. Midőn egy-egy vádlottat megment a halálos ítélettől (nem a felelősségre-vonástól), a feldühödött, bosszúvágyó tömeg kishíján meglincseli. Nálunk sem várná kellemesebb fogadtatás: az effajta magatartás közvéleményünk szemében (s ebben a tömegtájékoztatási eszközeink csak megerősítik) szinte bűnpártolásnak minősül. Az ügyvédnőről szóló, nézeteit propagáló film azonban akár közönségsiker is lehet. Ennek a lehetséges közönségsikernek a magyarázata az, hogy a rendező a törvény szentesítette emberölés barbár s végső soron önveszélyes, társadalomellenes voltát egy olyan példával próbálja bizonyítani, melyből ez az állítás nem vezethető le. A guillotine elől menekülő, ártatlansága tanúját (a valódi bűnöst) hajszoló s végül megtaláló elítélt kálváriája ugyanis nem a halálbüntetés elve, csupán eme elv hibás alkalmazása, a Justizmord ellen mozgósíthat... illetve mozgósíthatna, ha a bántóan affektált (Girardot), unottan rutinos (Brasseur), fakó (Perrin) színészi alakítások nem lohasztanák le eleve a vásznon megelevenedő sorsok iránti érdeklődésünket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6712