KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/augusztus
• Zsugán István: Jelentés egy utóvédharcról Beszélgetés Kovács Andrással
• Bruszt László: Lábbal szavazni Két filmszociográfiáról
• Mész András: 17 – Tizenhét Részletek egy dokumentumfilmből
• Reményi József Tamás: Egy ország sebei Kiküldött munkatársunk beszámolója Tbilisziből
• Székely Gabriella: A vörös kakasok unokái Budapesti beszélgetés Juris Podnieksszel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A nehéz fiúk is táncolnak Cannes
• Bikácsy Gergely: Találkozás dühös angolokkal Párizs

• Schubert Gusztáv: Kelet-európai változat Moziklip
• Nagy Zsolt: Az erőszak apoteózisa Őrült (Mad) Max
• Szilágyi Ákos: Ez a világ csak egy ablak paradzsanov filmornamentikája
• Katanjan Vaszilij Vasziljevics: Paradzsanov-legendák
• Szilágyi Ákos: Paradzsanov-legendák
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Pat Garrett és Billy, a Kölyök
• Ardai Zoltán: Krokodil Dundee
• Nagy Zsolt: Asterix és Kleopátra
• Tamás Amaryllis: Egy nő vagy kettő
• Gáti Péter: Víz és szappan
• Schreiber László: Vetélytársnők
• Kabai József: A cápaetető
• Vida János Kvintus: Árulás és megtorlás
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: A videó mint alternatíva Angol estek a Műcsarnokban
KÖNYV
• N. N.: Francia film-panoráma
KRÓNIKA
• N. N.: Jugoszláv filmhét
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bajtársak

Zsilka László

 

A téma jobb filmet ígért.

A frontról hazatért fiatal jugoszláv ellenállóknak újra bele kell illeszkedniük kisvárosuk miliőjébe. Amikor elmentek, gimnazisták voltak, most megint az iskolapad várja őket. Csakhogy azóta igencsak megváltozott a világ körülöttük, mások lettek ők is. Nehezen tűrik az iskolai fegyelmet, régi tanáraikat a háborúban mutatott gyávaságuk miatt lenézik, megvetik. Szokatlan számukra az új társadalmi rend építésével sajnálatos módon együtt jelentkező dogatizmus, túlzásba vitt „forradalmiság”, ártatlan emberek meghurcoltatása. A bajtársak – négy fiú és egy lány – a fronton más célokért harcoltak, más, igazabb, becsületesebb törvények szerint éltek. A kétféle morál „összeütköztetése” érdekes és izgalmas filmre adott volna lehetőséget. Az alkotók azonban csak „játszottak” ezzel a gondolattal. Szentimentális szerelmi kapcsolatok, látványos vadnyugati verekedések ábrázolásával próbálják meg eladni filmjüket. A váratlan, tragikus fordulat: az egyik bajtárs halála, teljesen felesleges, csak azért van rá szükség, hogy még felemelőbb legyen a boldog vég. Hőseink a matura után tiszta ingben, simára borotváltan indulnak Belgrádba, az egyetemre – a szebb jövő felé.

A Bajtársak egyetlen erénye a sűrűn felhangzó délszláv dalokban, zenében rejlik. Ám egy filmnek a szemhez és az értelemhez is illik szólnia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6954