KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az örömváros

Báron György

 

A film nemzetközi, főhőse amerikai, története Calcuttában játszódik, s német forgalmazó jóvoltából került a magyar mozikba. Ez utóbbi csak azért érdemel figyelmet, mert a szereplők ékes németséggel beszélnek. Ezzel a tébollyal aztán a néző el is van egy ideig. Ámulva figyeli, amint az acélizmú szőke, kékszemű jenki hős Goethe nyelvén érteti meg magát a klasszikus műveltségű indiai páriákkal. Ismerős alaphelyzet: amcsi film a SAT 1-en – ezúttal mozivásznon. S mégis, tán ez a suta német szinkron is hozzájárul ahhoz, hogy belebonyolódván a cselekménybe, képzeletünkben az endéká filmek osztályharcos elszántsága idéződjék föl.

A Nagy Fehér Hős (Übermensch) Calcuttába érkezik, hogy megtalálja élete elveszett értelmét. Megtalálja. Személyes példamutatásával harcra vezeti a calcuttai elnyomottakat elnyomóik ellen. Él a városban egy nagyhatalmú, sötét tekintetű főgonosz, aki a cselekmény során kizárólag azzal foglalatoskodik, hogy válogatott gazemberségekkel törjön borsot nyomorúságos sorsú honfitársai orra alá. Megsarcolja a riksakulikat, még a leprások karitatív kórházát is. Valószínűleg az idők végeztéig ez lenne a rend Calcuttában, ha pechükre egy nyílt tekintetű houstoni orvos (Patrick Swayze) nem kap csömört a jóléttől, s nem éppen Calcuttába megy megtisztulni, a leprások és a riksakulik negyedébe. A megnyomorítottakban felébred a szunnyadó öntudat, fellázadnak a Sötétlelkű ellen. Ki hinné – győznek. Heppiend, mindenki boldog.

A riksakuli vidáman húzza tovább a riksát, nevetnek még a leprások is. Szép az élet, érdemes küzdeni.

Örömváros.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1300