KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Arany

Baski Sándor

Gold – amerikai, 2016. Rendezte: Stephen Gaghan. Írta: John Zinman és Patrick Massett. Kép: Robert Elswit. Zene: Daniel Pemberton. Szereplők: Matthew McConaughey (Wells), Édgar Ramirez (Acosta), Bryce Dallas Howard (Kay), Joshua Harto (Lloyd). Gyártó: Highway 61 / Black Bear Pictures. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 121 perc.

 

Mielőtt több mint tíz évre eltűnt volna Hollywood térképéről, Stephen Gaghan meglehetős trendérzékenységgel válogatott a forró témák közt. A bevetés szabályai (2000) forgatókönyve az amerikai hadsereg túlkapásai kapcsán vetett fel komoly morális kérdéseket, a Traffic (2000) a „drog elleni háború” visszásságait taglalta, míg a rendezőként is jegyzett, Soderbergh stílusában fogant Sziriána (2005) nem csak a problémafelvetését illetően számított kurrensnek (az olajipar és a nagypolitika összefonódását elemezte), de a több földrészt átfogó, párhuzamos elbeszélésmódja is újszerűnek hatott, és kis túlzással műfajt teremtett.

Új rendezésével látszólag ott folytatja, ahol abbahagyta: a megtörtént események által inspirált Arany is erős közéleti vonatkozásokkal bír, vérbeli felemelkedés-bukás története az amerikai álom repedéseit tárja fel. A kanadai bányászcégből a filmverzióban egy renói vállalkozás lett, a cselekményt áthelyezték a kilencvenes évekből a Wall Street aranykorába, a 80-as évekbe, és ezzel egy tökéletesen hiteles amerikai kontextust kapott a történet. A magát aranyásók büszke leszármazottjaként definiáló Kenny Wells a Wall Street farkasának tisztességesebb, de nem kevésbé becsvágyó rokona, aki egy régi indonéziai ismerősével összeállva megcsinálja a szerencséjét, hogy aztán egyre nagyobb sebességgel kezdjenek el körözni milliárdokat kaszáló cége körül a politikai és gazdasági elit cápái.

Rendezőként Gaghan nem vall kudarcot, a legalább öt év fáziskéséssel elkészült Arany komplexitása ugyanakkor meg sem közelíti korábbi munkáiét. Témája alapján lehetne provokatív és szellemes, mint A Wall Street farkasa, vagy aktuális és cinikus, mint A nagy dobás, de az Amerikai botrányhoz hasonlóan inkább csak az önfeledt ripacséria és a zseniális method acting határán egyensúlyozó sztárszínésze miatt érdemel figyelmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13135