KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az örökösnő

Pazár Sarolta

Toppen av ingenting – svéd, 2018. Rendezte és írta: Måns Månsson és Axel Petersen. Kép: Mans Mansson. Zene: Axel Boman, Tom Skinner. Szereplők: Léonore Ekstrand (Nojet), Christer Levin (Lex), Christian Saldert (Chris), Olof Rhodin (Mickey), Don Bennechi (Don). Gyártó: Flybridge. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 88 perc.

 

A tavalyi Berlinale versenyprogramjában debütált Az örökösnő a fesztivál koncepciójába vélhetően politikai-társadalmi kérdésfelvetései miatt került be, holott a történet pont az egyén társadalmi problémáktól való elidegenedésére fókuszál. Sőt, mintha a svéd rendezőpáros, Axel Petersen és Måns Månsson szilárd koncepciója a bizarr undorkeltés lett volna groteszk feketekomédiájuk elkészítésekor. A hatvannyolc éves Nojet évtizedek óta spanyol tengerparti apartmanjában tengeti életét, amikor azonban apja meghal és megszűnik az általa biztosított havi apanázs, az idős nő kénytelen visszatérni Svédországba, hogy elegyengesse a luxusjövőjét biztosító, frissen megörökölt stockholmi társasház bérleti viszonyait. Csakhogy féltestvére és unokaöccse már gondoskodtak a házban lakó bevándorló családok és egyedülálló anyák megsarcoltatásáról és létbizonytalan helyzetük kihasználásáról.

Amint Nojet rádöbben, hogy veszélyben van leendő dúsgazdagsága, és rokonai sarokba szorítják, hogy továbbra is ők fölözhessék le a feketén kiadott lakások bevételét, a film azon nyomban helyszínt, hangulatot és ritmust vált és maga mögött hagy minden addigi logikát is. Nojet vidéki farmon eltöltött napjait a Molotov-koktél gyártás, géppuskákkal lövöldözés és a tanyasi tyúkok tökéletes tojása fölötti áhítat teszi ki, majd visszatér Stockholmba, hogy mindenkorra megoldja az örökség problémáját. Månsson már-már nagyítóként használt kamerájával zavarba ejtően közelről vizsgálja az emberi szőrtüszők, a tetovált szemöldökök és a pólusok visszataszítóságát, amivel tovább gerjeszti a nézői ellenszenvet a film összes szereplője iránt. Ám ebbe a viszolygásba faramuci módon mégiscsak beszüremkedik az esztétikum, ami nem ereszti a tekintetünket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13991