KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A pillangó

Tosoki Gyula

 

Az évente több mint kétszáz produkciót termelő francia mozgókép-iparban a harsány és hivalkodó mozicsodák mellett szerencsére akad pénz és ihlet visszafogottabb hangvételű, finomabb hangoltságú darabokra is, igaz, ezek csak ritkán jutnak el hozzánk. A közel két évtizede pályán lévő, eddig öt nagyjátékfilmet és néhány televíziós produkciót forgatott, de a szakmában alig ismert Philippe Muyl rendező A pillangó című munkája a kivételek egyike. A történet egyszerű, hasonlót láttunk már számtalanszor, legutóbb Kitano Kikujirójában. Julien, a lepkebolond idős özvegyember felfedezőútra indul Párizsból az Alpokba, hogy becserkésszen egy általa régóta keresett, ritka pillangófajtát, amely mindössze három napig él. Egyedül menne, de hívatlanul melléje szegődik a szomszédból az egyedülálló anyja által nevelt (és elhanyagolt) cserfes kislány, Elsa. A film kettejük érzelmes és humoros utazásának meséje.

A pillangó szüzséje legalább annyira érintetlen a különböző mozitrendektől, mint amennyire romlatlan a cselekménye színhelyéül szolgáló alpesi táj. Szikár történettel és diszkrét tempóval operáló mozidarabról van szó, amely ugyanakkor nem nélkülöz egy kevés panteisztikus ízt és némi spirituális töltetet. A másik magánya idővel megnyitja hőseink szívét, így a kirándulás számos tanulsággal jár számukra, és különös, de ezek annak ellenére sem hangzanak kínosan, hogy sokszor triviálisak, sőt didaktikusak. Hasonlóan meglepő hatású a film egyszerűségével együtt is megkapó, ellentétpárok sorozatára (város–vidék, idős–fiatal, civilizáció–anyatermészet) épülő szimbolikája, az efféle jelképiséget nehezen tűri napjaink nézője. Itt viszont nemhogy mérgezően, de üdítően hatnak ezek a képek, nem utolsósorban azért, mert a rendező minden affektáció nélkül vezeti elő őket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1852