KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szeretlek, szeress!

Harmat György

 

Dušan Hanák filmje 1980-ban készült, és került mozivászon helyett a polcra. Mivel politikai pikantéria szemernyi sincs benne, nem igazán tudható, mi volt a „dobozolás” oka.

Hacsak az nem, hogy a szlovák rendező (Csendes öröm című alkotását – Koltai Róberttel, Pásztor Erzsivel, Bencze Ferenccel a szereplők között – idén láthattuk a tévében) következetesen ragaszkodott a cseh új hullám szellemének megidézéséhez. Ugyanaz a világ tárul elénk még lepusztultabb, még kisszerűbb változatban. Ismerősek a motívumok. A legfontosabb helyszín – mint már annyiszor – a vasút. És nem maradhat el a fuvós hangszer sem. A kocsikísérő főhős, Pista, tubázik, igaz, a rezesbandát csak hozzáhazudja. Még nem volt dolga nővel, így élete éppúgy a szex, a szerelem körül forog, mint a Szigorúan ellenőrzött vonatok kamaszáé. A házsártos Milada Ježková asszony, az egykori esztergályos, Forman felfedezettje (a Tűz van, babám! tombolaőrének felesége) pedig megszelídült. Pista agyérelmeszesedéses mamájaként – csak ritkán pöröl: ki-kihagy az emlékezete.

A filmnek jóformán nincs cselekménye. Vannak viszont remek figurái: csúnyák, többé-kevésbé ütődöttek, de kedvesek: isznak és álmodoznak. (Minden színész kiváló, csak ismertségük okán említem éppen Iva Janžurovát és Csákányi Esztert.) És van filozófiája: a kisember (érthetjük szó szerint is, hiszen Pista igencsak apróra nőtt) dacos élniakarása a világ ellenében. Az élet csak a halállal véget érő nyomorúság, de gyakran mulatságos, és élni kell! Hanák filmjén rengeteget lehet nevetni: a reménytelen sorsokon és a lerohadt mai szlovák környezeten (minden teljességgel pontos és hiteles!) humorból előcsiholt poézis világít át, e kényszerűen halvány, mégis élesen láttató fényben két magányos ember talán egymásra találhat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/11 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5522