KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tükröződések

Lalík Sándor

A kelet-európai társadalmak anyagilag konszolidálódott rétegeiből egy újabb generáció, a hatvanas évek elején-derekán születettek állnak a film középpontjában, a készen kapott viszonylagos jóléttel, gondtalansággal, a becsvágy könnyelmű és könnyed kibontakoztatásának lehetőségével. Fiatalok, akik a nyolcvanas évekre váltak önálló (társadalmi) szerepvállalásra éretté, a kis- és nagyközösségben elfoglalt helyük, helyzetük mégsem ezt tükrözi. Kimaradtak valamiből, és továbbra sem számítanak aktív közreműködésükre.

Maja, a film fiatal hősnője a tükröző felületeken állandóan önmagát vizsgálgatja, keresi saját arcát. A tükörképek azonban csak azt adhatják vissza, ami látható, s a cselekvés dolgában sem igazítanak el. Sajnos az alkotók (Rumjana Petkova elsőfilmes rendező és Szvetlana Caneva gyakorlott operatőr) a felületes tükröződés mintájára láttatják Maja csendes és meddő énkeresését, meditációit, megmagyarázhatatlan tehetetlenség-érzését, szavakban hangoztatott tettvágyát. Ahelyett, hogy a lány nyugtalanságának valódi okait kutatnák (az elkényeztetettség még nem elegendő indok), szívesen időznek az etűdökbe formált, mozdulatlanságot és sejtelmes várakozást kifejező tárgyfotóknál, a hangulatos, atmoszférát teremtő képeknél. A fiatal hősnő belső feszültségének, érzékenységének, elfojtott indulatainak érzékeltetésére megelégszenek olyan jelzésekkel (Maja váratlan sírvafakadásai), amelyekkel önmagukban nem sokat tud kezdeni a néző. A túlzott alkotói azonosulás miatt végül is egysíkú marad a szerep. Ezen nem segít az sem, hogy Maja takarékra állított életét néhány tragikus emberi sorssal szembesíti a rendező, követve azt a gondolatot, miszerint csak másokban láthatod meg igazi arcodat.

A Tükröződések elemzés helyett inkább csak lírai közérzetjelentést ad. Így aztán azon sem csodálkozunk, hogy Maja szolid lázadása – amikor úgy látszik, a maga lábára állna – a szülői gondoskodás révén csendes természetességgel enyészik el.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6152