KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy kényelmetlen tanú

Vanicsek Péter

 

Műfaját tekintve ez a film talán krimi. Vannak benne bűnök, bűnözők, bűnüldözők és természetesen áldozatok. De hiányzik a műfaj összes többi ismérve: a kaland, az izgalom, a csavaros eszű nyomozó. A filmben nincs egy jelenet, egy villanás, amely magasabb színvonalú volna, mint amilyeneket az átlagos, oktató célzatú rendőrfilmekben láthatunk. Részletesen megismerkedhetünk a számítógépes bűnüldözés eszköztárával; láthatjuk, milyen mintaszerű precizitással hajtják végre a derék rendőrök a riadót, még egy árva kis nyom sincs a kezükben; követjük, miként figyelnek meg egy területet, s miként továbbítják jelentéseiket öklömnyi mikrofonokba – történetesen egy temető komor sírkövei között.

A rendezés bosszantó hibáit csak a dramaturgia jellegtelen fordulatai, erősen papirosízű párbeszédei, a kifejezetten unalmas, statikus kamerakezelés, a mulattatóan irreális világítás múlja felül. Illetve alul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6867