KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Végveszélyben

Konrád P. Géza

Az ország széltében-hosszában a szakértők a labdarúgó kupa titkos esélyeseiként a zalai focistákat emlegetik. Ott terem a foci. Közismerten titkos esélyeiket különös játékfelfogásuk sem csökkenti. Míg a szokvány, unalmas csapatok az ellenfél csatárait igyekeznek semlegesíteni, addig ők saját hátvédjeiket. Catenaccio Ungherese – ahogy a hátravont (saját védőjére felügyelő) csatár ténykedését a nagy futball lexikonok körülírják. Azóta játsszák ezt a zalaiak, mióta Escobart, a kiváló bekket tizenkét golyóval a testiben megtalálták a zalalövői Hangulat presszó bejárata előtt.

Ám mindez jóval filmünk kezdete előtt történt, csak erősen kihatott a cselekményre és a szereplők elmeállapotára, igazolva ezzel egy Sztanyiszlavszkij nevű híres orosz tréner minden állítását.

Willem Dafoe terepszínűre mázolt kommandó élén kúszik a zalai dombság egy ősflórától burjánzó kapaszkodóján; lelapul, s körbepillant: szemében távoli máglyarakások emléke üt lobot, majd egy váratlan pillanatban rohamot vezényel. Kenderre magyar! felkiáltással előbb elgáncsolja, majd gúzsba köti Kovács Lajos kistermelőt és kábítószerkirályt, aki az ablaka alatt szépen növögető három szál vadkendert locsolgatta éppen. Dafoe máris a sajtónak nyilatkozik: igen szép fogás volt, a zsákmány egy felnőtt lakos évi teljes drogszükségletét is fedezi, ha a függőségben szenvedő személy amúgy is kedélyes természetű.

A helyszínre érkezik az FBI vagy a BKV vezérigazgatóhelyettese, Harrison Ford is, csakhogy eközben özvegy Kovácsné, főállású nagymama Hollandiából hazatelepült unokájának titkos tanácsadója, kit a megye alvilága csak az idős drogbaronesz néven ismer, fölutazik Pestre, és míg nyugdíjemelésért folyamodik, elcsábítja az Elnök emberének titkárnőjét.

Közben fáradt írók érkeznek Zalába, ahol elszabadul a pokol. Sortűz sortüzet követ, s nőttön nő az izgalom. A kábítószercsoport emberei lefoglalják az éttermekben kiporciózott mákostésztákat, és a szomszédos Horvátország meg Szlovénia területén az állatvédők menekülttáborokat állítanak fel a szabad világot választó kendermagos tyúkok számára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/10 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=754