KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/szeptember
• N. N.: Körkérdés Film és képzőművészet
• N. N.: Film és képzőművészet
• György Péter: A klasszikus avantgardtól a videóig
• Gerő György: Film
• Kovács András Bálint: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Lajta Gábor: Alkalmi dialógus a kép-telen filmről
• Peternák Miklós: A vetített pék
• Szemadám György: Hüpnosz avagy a mértéktelenség csábítása
• Lajta Gábor: Francis Bacon és a tértől sebzett test
• Beke László: Film Möbius-szalagra Erdély Miklós munkásságáról
• Antal István: A film és képzőművészt kapcsolatáról Beszélgetés Erdély Miklóssal
• Révész László: Műfény paletta
• Forgács Éva: Kamera és képkeret Beszélgetés operatőrökkel
• N. N.: A film és képzőművészet kapcsolatáról a Filmvilágban

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Harminc lány és Pythagoras

Loránd Gábor

Nehéz feladat elé állít ez a film. Először is, mert nem film. Hogy micsoda, azt pontosan nem tudom (valószínűleg a néző sem fogja tudni), de hogy film nem, az bizonyos. Talán zenés-táncos revünek titulálhatnánk jobb híján, bár ezt sem érdemli meg egészen. Az alkotók eleve lemondtak a legcsekélyebb értelmes tartalomról; még „ürügyről”, valamilyen élveszületett kerettörténetről sem beszélhetünk.

Új matematikatanár érkezik egy gimnáziumi lányosztályba és egyeseket osztogat az ábrándozó tiniknek (kis hiba folytán 16 helyett 20–22 éves ifjú hölgyek szoronganak a padokban), akik fellázadnak, mire szigorú oktatónk taktikát változtat, és dalolva kezdi tanítani a Pitagorasz-tételt. Ezen felbuzdulva a leányok beleszeretnek és – szintén dalolva – tanulásra adják fejüket, tanáruk pedig neves táncdalénekes lesz. Erről ennyit. A koreográfia viszont kőkorszakbeli, a zene harmatos – bár még így is a legértékesebb produktum a filmben. Olyan ez (elnézést a hasonlatért), mint amikor egy kapus tizenöt gólt kap, s mindemellett legjobb embere csapatának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 40-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7946