KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Ketten az úton

Nagy V. Gergő

Two for the Road – brit, 1967. Rendezte: Stanley Donen. Szereplők: Albert Finney, Audrey Hepburn, Jacqueline Bisset. Forgalmazó: Fantasy Film. 111 perc.

A hatvanas évek második felének amerikai mozijában fölötte divatossá vált az európai modernizmusból ihletet meríteni, s az új-hullámos technikák keletje még Ó-Hollywood beérkezett direktorait sem hagyta hidegen. A tánckoreográfusként és musical-rendezõként (s kivált az Ének az esõben által) nevezetes Stanley Donen az álomgyári reneszánsz nyitóévében egy franciásan könnyû és szertelen párkapcsolati komédiára adta a fejét, amely ugyanakkor öntudatos elbeszélésmódját és flashback-technikáját tekintve – miként a közel ugyanekkor mozikba kerülõ A játszma vége vagy a Petulia – bízvást nevezhetõ Alain Resnais mûvei távoli örökösének.

A Ketten az úton Frederic Raphael által jegyzett szkriptje ugyanis négy idõsík között hetykén ugrándozva mesél egy angol építész (Albert Finney) és egy bájos amerikai lányka (Audrey Hepburn) házasságáról. A kusza cselekmény a – vélhetõleg – végleg megromlott viszony regisztrálásával veszi kezdetét, s innentõl a megismerkedés, a talmi boldogság, majd pedig az egyre hevesebb-komorabb acsarkodások asszociatív módon egybejátszott szcénái váltják-keresztezik egymást. Dél-Franciaországban, vidám nyári tájon járunk mind a négy szálon, ám a boldog együttlétek napsugaras képeit rendre melankóliával telíti a rákövetkezõk keserû tudása. Henry Mancini dús melódiái tovább erõsítik a kellemesen szomorkás hangulatot, ami pedig igazság szerint a vígjátéki epizódokban sem derül föl nagyon – a közlekedési poénok, a szatirikusra rajzolt mellékfigurák és a túlhajtott „running gag”-ek ugyanis csak elvétve mûködnek, ráadásul a brit prolis manírokkal dolgozó Albert Finney szájából jócskán idegenül cseng Raphael irodalmias (egyébiránt Oscar-díjra jelölt) forgatókönyvének mindahány bon mot-ja. BárStanley Donen megannyi, akkortájt újszerûnek mutatkozó megoldást bevet az ugróvágástól a burleszkes hatású, gyorsított jelenetekig, kedvesen bágyatag románcfilmje minden rendhagyó stílusvonása és õszinte, illúziótlan hangfekvése ellenére is régimódi munkának tetszik – elegáns, jólnevelt, ártalmatlan darab a Ketten az úton, amelyben a házastársi feszültségek szépen meghúzódnak a jó autók, a rikító ruhák, és az exkluzív tájak harsány színekkel megfestett kulisszái mögött.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 589-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10772


előző 1 következőúj komment

csabaga#1 dátum: 2013-09-11 15:20Válasz
A film nem négy,hanem öt idősíkot használ.

Az amerikai lányka valójában angol,londoni.

A szerző biztosan látta végig a filmet?

Célszerű lett volna felhívni a figyelmet a félrefordításoktól hemzsegő,humortalan és cenzúrázott magyar szinkronra.