KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Marsupilami nyomában

Bayer Antal

Sur la piste du Marsupilami – francia, 2012. Rendezte és írta: Alain Chabat. Kép: Laurent Dailland. Zene: Bruno Coulais. Szereplők: Jamel Debbouze (Pablito), Alain Chabat (Geraldo), Lambert Wilson (Pochéro), Geraldine Nakache (Petunia). Gyártó: Chez Wam / Pathé. Forgalmazó: Budapest Film. Szinkronizált. 105 perc.

Jóval kellemesebb helyzetben van amerikai sorstársánál az a francia rendező, aki egy képregény megfilmesítésére vállalkozik. Nem kap életveszélyes fenyegetéseket, ha eltérni merészel egy főgonosz eredettörténetéről, ha Ipszilonembernek másképp van fésülve a frizurája, mint a comic bookban, vagy pláne ha arra vetemedik, hogy ellentmondjon a kontinuitás szent elvének. Alain Chabat tehát teljes nyugalomban készíthetett egy új, sem az eredeti Spirou és Fantasio történetekre, sem a mitikus fiktív állatka saját kalandjaira nem emlékeztető Marsupilami-forgatókönyvet, rendezői karrierje második „képregényfilmjét” az Asterix és Kleopátra után.

Ennek ellenére az eredetileg rajzolónak készülő és a képregények iránt ma is rajongó Chabat számos finom utalást tesz az eredetire és más nagy elődökre, amiért a francia publikum nyilván nagyon hálás. Magyarországon azonban a Marsupilamit csak pár rajzfilmből ismerhetik, így a többség nem is tudja, hogy egy immár 60 éves képregényfiguráról van szó. A történet nincs túlbonyolítva: egy zuhanó népszerűségű tévériporter utolsó esélyeként interjúra indul a képzeletbeli Palombába, ahol belebotlik egy eddig ismeretlen állatfaj, valamint az örök ifjúságot biztosító orchideák titkába. Ahogy minden képregényoldalra dukál minimum egy poén, ugyanebben a ritmusban potyognak a filmben is, főként az elsőrangú komikusoknak köszönhetően. A melomán diktátort alakító Lambert Wilson Céline Dion-utánzása különösen emlékezetesnek ígérkezik, de Jamal Debbouze is hozza a szokásos, néha az altestit súroló szintet. A latin-amerikai sztereotípiák a jó ízlésen belül maradnak, az esendő karakterek felülkerekednek az igazán gonoszokon, a kis marsupilami pedig nagyjából beéri azzal, hogy aranyos plüssnek néz ki. A többrétegű humor nagy előnye, hogy a család valamennyi tagja jól mulathat a filmen – legfeljebb nem ugyanott nevet fel gyerek és felnőtt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11230