KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Chucky átka

Bata Norbert

Curse of Chuky – amerikai, 2013. Rendezte: Don Mancini. Szereplők: Brad Dourif, Danielle Bisutti, A Martinez. Forgalmazó: UPI. 93 perc.

Visszatért Chucky, az eszelős fojtogató szelleme által megszállt játékbaba, a nyolcvanas évek horrortermésének egyik gyerektraumatizáló ikonja, hogy hatodszorra is megörvendeztesse – feltehetőleg egyre fogyatkozó – rajongótáborát. Chucky rémtettei legkivált az első részben (Gyerekjáték) sokkoltak; a negyedik tétel (Chucky menyasszonya) a széria fordulópontjaként az önismétlésnél is megalázóbb csapást tartogatott: a „posztmodern” „horror” „játékos” „önreflexivitásának” jegyében saját paródiájává züllesztette a jobb sorsra érdemes figurát. De csúsztunk ennél is lejjebb: a Hollywoodon is gúnyolódó Chucky ivadéka már-már a szappanopera-stíl felé kacsingatva látszott megadni a kegyelemdöfést a szériának. Az utóbbiért felelős Don Mancini – nem mellesleg, Chucky egyik szülőatyja! – afféle vezeklésképpen megpróbál visszakanyarodni a kezdetek hangütéséhez a friss felvonásban. A kellékek ígéretesek: jókora családi ház, viharos éjszaka, kényszerűen összesereglett kisebb embercsoport, köztük a megvezethető kisgyerekkel, aki Chucky célpontjává válik. A tempó azonban kínosan akadozó, a feszültségkeltés halovány, s a végére az is egyértelmű, hogy a Chucky átka kevésbé a parodisztikus megközelítés tagadása, mint inkább komolykodó felvezetésben előadott változata. Javít az összképen néhány vizuális ötlet (főképp a morbid vacsorajelenetben), a meglepetésszerű és pikáns szerelmi szál, továbbá a „régi ismerősök” (a széria korábbi kulcsszereplőinek) felbukkanása az epilógusban; egyikükkel a záró főcím utáni jelenetben találkozunk – ez minden rajongónak kötelező.

Extrák: semmi.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/12 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11675