KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szemközti ablak

Elek Kálmán

 

Özpetek következetes filmrendező: nála mindig a másság, annak élettani hatásai alakítják a főszerepet. Ebből a magból nő ki a történet, hogy aztán különböző úton-módon eljusson az elkerülhetetlen, szomorú tanulságig. Özpetek történetmesélő-atmoszfératemető erősségét éppen a mondandó, az üzenet ilyetén sulykolásának kényszere teszi egyértelművé. Jobb filmjei túlélik tanulságukat, életképei lerázzák magukról a rájuk rakódott fölöslegeket. A mindenféle elismerésekkel elhalmozott A szemközti ablakot is ez a sikeres-sikertelen felemásság jellemzi. Özpetek egy véletlen találkozás nem túl eredeti fordulatának segítségével két történetet fűz össze: egy emlékezetét vesztett öregúrét és a házasélete és munkája felett érzett csalódottságát elfojtó fiatalasszonyét. Az öreg történetének rejtélyes-szomorú regényességét vegyíti a családos háziasszony és a szemközti ablakban meglesett bankhivatalnok románcának hétköznapi díszlet előtt zajló, mindennapos dilemmájával. Az öreg története túlzsúfolt: gyilkosság, férfiszerelem, vészkorszak, zsidóüldözés és egy végzetes döntés egész életre kiható következményeinek lassan kibomló forgataga. A hatvanéves történet egyfajta tükörképe lesz a mainak: az előbbi traumái, keservesen megszenvedett tanulságai túlságosan is kapóra jönnek a másik történet főszereplőjének. Özpeteknél az ilyen és ehhez hasonló párhuzamok és véletlenek rendkívül kiszámítottak. Bár őszintének tetszik a szándék, s a mesterkéltség ellensúlyozására számos apró, főképp a fiatalasszony és családja életéből ellesett hiteles pillanat szolgál, az eredmény mégiscsak fanyalgásra késztet. Özpetek filmjének van valami kellemetlen, szűnni nem akaró mellékíze, ami, ha nem rontja is el egészen az élményt, sokat ront a műélvezeten.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1754