KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Torremolinos 73

Nevelős Zoltán

 

Egy házaló könyvügyök a Franco-korszak végén kiadója nyomására rááll, hogy feleségével házi szexfilmeket forgasson – egy szigorúan Skandináviában forgalmazandó „multimédiás” lexikon számára. Alfredo és Carmen sajátos sikersorozatának csúcspontja egy igazi játékfilm, amelyet Torremolinos tengerparti üdülőhelyén forgatnak dán stábbal. Az ihletet Bergman A hetedik pecsétje adja, szexjelenet nélkül azonban most sem úszhatják meg.

Első közelítésben könnyű rávágni, hogy a Torremolinos 73 a spanyol Boogie Nights szerényebb kivitelben, Pablo Berger filmszatírájában azonban máshol vannak a hangsúlyok. Míg a hetvenes évek hangulatának megidézése a jól eltalált színvilágban, lakásbelsőkben, szemüvegkeretekben és kísérőzenékben tobzódik, a középpontban mindvégig a főszereplők egyszerű vágyai állnak. A házaspár kezdetben kizárólag a megélhetés miatt száll be a „tudományos” soft-core pornóiparba, később aztán mindkettejüket ez a pálya segíti hozzá legfőbb céljuk eléréséhez: Carmen gyermekre vágyik, Alfredo pedig a művészi önkifejezésben igyekszik egyre tovább jutni. Az Almodóvar-filmekből ismerős színészek (Candela PeñaMindent anyámról, Javier CámaraBeszélj hozzá) mindvégig igazi átlagemberekként ábrázolják figuráikat, akik nem átlagos helyzetekbe szaladnak bele vakmerően: újra és újra erőt vesznek magukon, és megteszik, amit várnak tőlük a kamera előtt és mögött, de ettől még ugyanolyan egyszerű és őszinte emberek maradnak, amilyenek voltak. Berger a szexjelenetek rendezésében is a helyzet paradoxonához alkalmazkodik, bármilyen suták és nevetségesek hőseink, miközben a beállított kamera előtt pózolnak a nemi aktus közben, méltóságukat pont azért nem veszítik el, mert e képsorok a néző számára nem vágygerjesztő szoftpornóként működnek, hanem az emberi sorsdráma apró szatirikus pillanatképei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1845