KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szállnak a varjak

Tamás Amaryllis

 

Plohn József fotográfus ültette úgy fehér lepel háttér elé a szabadságharc életbenmaradottjait, ahogy Mihók Barna rendező-operatőr és Szirtes András (riporterként) az orenburgi „halálzónából”, a bogorodcsányi „halálbrigádból” visszatértek még nyilatkozni tudó és kívánó tagjait. Bogorodcsány, Orenburg, Tengiz szennyezett talaját, a Bisztrica fertőzött vizét, a radioaktív levegőt (Csernobil közel van) a „független szakértői bizottság” tagadja, a tények, az építkezésen elszenvedett gázmérgezés és sugárfertőzés (Tengizben kolera-és pestisfertőzés) egészségkárosító hatását, többszáz azóta elhunyt 30–40 éves fiatalember halálát pedig az Országos Munkaegészségügyi Intézmény cáfolja hivatalos jelentéseiben. A „túlélők” ma már tudják és állítják, hogy folyamatos életveszélyben dolgoztak a KGB által felügyelt, szögesdróttal körülvett lágerekben. S bár az OMÜI orvosai munkaártalomra utaló jelet „egyet sem találtak”, – ma már Tengiznek is vannak halálos áldozatai. így még súlyosabb az állami, párt-, vállalatvezetők felelőssége: nemcsak az 1974 óta tartó közöny és, elhallgatás miatt (akkor kötötték Szófiában a nemzetközi egyezményt), hanem a komoly orvosi gyógyításnak és kártérítésnek a megtagadása okán is. A nyilatkozók szerint több ezerre tehető a potenciálisan halálraítélt sugárfertőzöttek száma. Az Orenburg-ban dolgozott állampolgárok

1990 novemberében az Országgyűléshez fordultak követeléseikkel, – a Mai Nap és az Új Reflektor Magazin tényfeltáró riportokat közölt a szovjet-magyar barátság oltárán feláldozott építőkkel, valamint az elhunytak hozzátartozóival, elkészült egy könyv és ez a dokumentumfilm is. Ugyancsak 1990 novemberében a következő, – Örkény abszurd „egyperceseit” felülmúló – hirdetés jelent meg az Expressz című újságban: „Vegyépszer Rt. jó kereseti lehetőséggel keres tengizi munkára építész, gépész, villamos és műszerautomatikai műszaki ellenőröket, számítógépes programozókat valamint orosz és angol tolmácsokat. Ebben az évben végzett műszaki egyetemi diplomásokat is szívesen fogadunk. Jelentkezni szakmai önéletrajzzal a jamburgi igazgatóság műszaki osztályán: 1037 Szépvölgyi út 35. Tel.: 1-887-533. (PR640753).”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4078