KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Huszárik-breviárium

A lehetetlen megkísértése

Csala Károly

 

Vártuk már – talán szabad többes számban beszélnem erről – ezt a könyvet, amióta csak meghirdette a Szabad Tér Kiadó. Már tavalyelőtt is volt megjelenési dátuma. De ha valami, hát ez a fajta könyv nem veszti aktualitását egy-két kurta év alatt: nem holmi aktualitáshoz igazodva készült.

Lencsó László gyűjteménye, amelyet a Koltay Gábor vezette kiadó hat filmszakmai vállalat s a filmfőigazgatóság támogatásával jelentetett meg, végül is könyvészeti jelességként került ki az Alföldi Nyomdából. A formája is, kiadásának finanszírozása is arra vall, hogy számosan tekintették ezt a kiadványt személyes ügyüknek s egyben valamelyest – szakmai és kulturális – közügynek is. Kétségtelen azonban, hogy ez a műfaj – a vegyes szemelvényeket, szövegeket, képeket tematikai és időrendbe komponáló breviárium – az értékes vallomások, dokumentumok részletei mellett óhatatlanul fölvevőhelye szokott lenni közhely-megnyilatkozásoknak is. Ezért aztán némi aggodalommal is tekintettünk a várt könyv megjelenése elé. Tagadhatatlan, hogy ebbe a válogatásba is beférkőztek a közhelyek. De aligha lehetett a dolga az összeállítónak, hogy ezeket egytől egyig kirostálja. Hozzátartoznak ugyanis Huszárik Zoltán életművének értékeléséhez éppúgy, mint személyi legendájához. Ugyanúgy tartoznak hozzá, mint a mélyenszántó megállapítások, amelyekre élete, sorsa s természetesen mindenekfölött a művei adtak késztető alkalmat mindazoknak, akik filmjei, rajzai, írásai vagy eleven személyisége hatása alá kerültek, és érzékelték a mindezekből kisugárzó, kiviharzó ellentmondásokat.

Aki nem érzett ilyesmit Huszárik-művek és Huszárik-megnyilvánulások kapcsán, az természetes módon megmaradhatott a nemtörődöm érzéketlenségnél vagy a gondolattalan rajongással jellemezhető közhely-érzékelés szintjén.

Akárhonnan közelítjük is meg Huszárik Zoltán életét és művét, egész korunkra és környezetünkre jellemző, kiáltó ellentmondások tömkelegébe kell, szükségképpen, botlanunk. Ilyen értelemben Huszárik egy egész történelmi korszak és egy országsors ritka érzékenységű médiuma volt. Sűrítve élte át jellemzőiket. Csaknem négy évtized legfőbb jellemzőit. Sorolnunk kell-e ezeket? Talán megtakaríthatjuk. Hisz csaknem mindannyian személyes tapasztalat vagy némi közvetettség segédletével ismerhetünk rájuk, hogyha végiglapozzuk ezt a Huszárik-breviáriumot.

Szívesen játszom el azzal az ötlettel, hogy Schéner Mihály megnyitó szavai a Petőfi Irodalmi Múzeum Huszárik-emlékkiállításán parafrazálhatók volnának hazánk legújabbkori történetére is: „Huszáriknak sokszor a szemére vetették, hogy pazarló. Hogy például a Csontváry-filmjéhez háromszor annyi felvételt készített, mint amennyire szükség volna. Csakhogy a művészetben a tökéletesség és teljesség végtelenül sok anyagot kíván, mert a művészet nem más, mint állandó viaskodás a hibákkal, a fogyatékossággal, ezért nagyon sok az elhullás.” Bárcsak volna némi bizonyosságunk róla, hogy történelmünk pazarlása, meg amivel ez jár, a sok „elhullás” végül is a tökéletesség és a teljesség irányába vinné tökéletlen és fogyatékos társadalmunkat...

Mindenesetre Huszárik Zoltánról első és közvetlen (talán egyedül jogos) olvasatban azt dokumentálja ez a könyv képpel és szöveggel egyaránt, amit a filmrendező így fejezett ki a Csontváry ürügyén (s épp a Filmvilágban egykoron):”a lehetetlenség megkísértése”. Ebben voltaképp minden benne van. A meg nem alkuvás igénye éppúgy, mint a részleges kudarcok eleve-tudottsága.

Végtére is ezért példa számunkra ma is Huszárik. Ezért nézegetjük képeit, ezért töprengünk néha mondatain. Ezért lapozgatjuk oda és vissza breviáriumát.

 

Huszárik-breviárium. Szerkesztette Lencsó László. Szabad Tér Kiadó. 1990.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4081