KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rövidzárlat

Vida János

 

A néző talán nem is hinné, hogy egy játékos, kalandos sci-fi komédiában mily komoly problémák kerülnek terítékre. Itt van például az öröklődés és a nevelés kölcsönhatásának kérdése a gyermek fejlődésében. A naivan jóhiszemű mérnök egy katonai cég számára tervez különleges robotokat, amelyeket főnökei programozott és távirányított gyilkolásra képeznek ki, ám egy villámcsapás okozta rövidzárlat következtében elromlott példány öntudatra ébred és ábrándos lelkületű lángelmévé válik, alkotójának méltó örökösévé.

Aztán itt van a mesefilmekben is minduntalan felmerülő örök amerikai gond, hogy miképpen lehet a miénktől eltérő küllemű lények iránt szeretetet érezni. Nagy általánosságban – az eddigi vizsgálódásokat is figyelembe véve – az derül ki erről, hogy ha állat vagy földönkívüli lény vagy jópofán villódzó robot az illető, és ráadásul magányos, akkor előbb-utóbb a szívébe fogadja valaki. Ha ellenben emberekről van szó – különösen, ha több millióról –, akkor valamivel nehezebben rendeződik el az ügy. Ezúttal viszonylag simán megy a dolog, a cselekmény egyenes vonalúan halad a végkifejlet felé: a spontán érzelmi reakcióra is képes robotocska (a film szerint ez az emberré válás végső bizonyítéka – újabb tudomány-népszerűsítő gyöngyszem) boldog ifjú párrá kommendálja össze a szobatudóst és az állatbarát leányzót, hogy aztán fogadott gyermekükként velük együtt bújjon el a vad és értetlen világ elől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/07 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4995