KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szabad préda

Békés Pál

A jó filmreklám mindig meghökkentő. A jó filmreklám mindig magvas. A jó filmreklám mindig igazat mond. Íme a Szabad préda beharangozójának utolsó mondatai: „Szembesüljön a jövővel! Hamar elmegy tőle a kedve.” – És tényleg. De nemcsak attól.

Amikor a híres autóversenyzőt a pályán fölrobbanó Forma 1-es masinából halála előtt egy tizedmásodperccel átszivattyúzzák a jövőbe, a 2009-es New Yorkba, nem egészen érti, mi történt vele. Mi sem. Vagy fél órának kell eltelnie, míg leesik a tantusz: a rendező azért választotta e viszonylag közeli jövőt, mert a főhős szerelmének, az 1991-ben húsz körüli leánynak még vonzó nőnek kell lennie, hogy folytatódhassék a románc. Ez a rendező elv. Az autóversenyzőt egyébként azért szemelik ki e jövő-utazásra, mert jól karbantartott porhüvelye kiválóan alkalmas további felhasználásra. A tervek szerint agyát kiürítik, és tekervényeit egy elhunyt konszernigazgató csíramentes körülmények közt tárolt emlékeivel töltik fel, aki így testet cserélvén tovább éldegél a jóminőségű, kisportolt tokban. De a mi hősünknek nem ment el az esze. Nem adja olyan könnyen az agyát. Így hát kezdetét veszi az össz-New York-i agyabugya és náspáng – természetesen tűzijátékkal körítve.

A New York-i jövő egyébként meglehetősen borús. A felosztott nagyváros egyes szektoraiban vízipatkányt nassolnak az ólmon, széndioxidon és egyéb mérgeken felnőtt és degenerálódott szegények, míg másutt a szupergazdagok gazdagodnak tovább. Igen szomorú dolog ez. Az egyetlen fénysugár e komor utópia fekete egén Mick Jagger mosolya. A fejvadászkommandó vezére ugyanis lassanként megkedveli a belevaló vadat – a Forma l-es pilótát – akit végigabajgat a filmen, s végül a rockfenomén tépett szájára tépett mosoly derül. Már ez önmagában garantálja a sikert. Hát még a happy ending! A konszernvezér a szimpatikus fejvadász aktív közreműködésével az enyészeté lesz, s ezzel végetér a lidérces agybaj. Mi pedig szemtanúi lehetünk egy golyóváltásban fogant barátság születésének, s egy szerelem újraéledésének. Látva látjuk, amint immár harcedzett hősünk régi-új szerelmével (íme a remény!) Rolls Royceba ül (íme a jövő!), s míg a nap megcsillan vakítófehér fogain (íme mind a harminchárom!), indít és elplaybolyong.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/07 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=513