KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerepcsere

Baló Júlia

 

A pénz az isten, de a pénz nem minden. Aztán: a tőzsdén sem élet- és generációfogytiglan biztosítottak a pozíciók, nem szabad mindent egy kém-információra bízni. Továbbá: ne csináljunk embertársainkból bohócot, még kevésbé marionettet. Nem szép dolog. Veszélyes is: lehet, hogy az egyik zsinór elszakad...

Rudolph és Mortimer – mindkettő Duke, hiszen testvérek – ügynöki társaság vezetői. Két öregember, akik egy dollárba fogadnak: vajon a környezete teszi az embert emberré vagy pedig minden eldöntődött már a születésünk pillanatában. A bamba-stréber pénzmágnást kizüllesztik az ügynöki társaságból – ahol pedig fontos szerepe volt –, lezüllesztik az életben. Az utcai fekete, csavargó fiút felemelik a pénzmágnás helyébe, ágyába. Még az angol inast is megkapja. Ez utóbbi a csali. A nézőé. Ugyanis az inas figurája olyan jóra sikeredett, hogy megjelenése pillanatában azt sejteti – lévén angol az amerikaiak között –, hogy majd kemény humorú társadalombírálatot, vagy legalábbis valamiféle igazi komédiát kapunk.

Nem, helyette elkoptatott vígjátéki szituációk, ismerős figurák, szokványos képi-, verbális humor.

A fekete fiú már sikeres üzletember, amikor egy kis „utazásra” az illemhelyre vonul. Ám, alighogy magára csukja az ajtót és rágyújt a varázscigire, meghallja Duke és Duke társalgását, ami világosságot gyújt kábuló agyában, és cselekszik.

A végkifejletre már a néző is meggonoszodik, s amikor az egyik ravasz öreget szívroham dönti a mentők karjaiba, úgy gondoljuk: hál’isten.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/04 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5567