KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nagy kitüntetés

Zsilka László

 

A nagy kitüntetés című film témája – a hazugságra alapozott hatalmi mechanizmus, működés közben, amint maga alá gyűri az önálló gondolkodásra képtelen, tehát a hazugság ellen fel nem vértezett kisembert – sajnálatosan ismerős a közép-kelet-európai nézőnek. Mert hol másutt lehetne a leginkább tetten érni és leleplezni a hazugságokat, mint e vidéken, kivált háborús időben. Martin Hollý művének főhőse, az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének káplárja civilben kupec – mivel egy alkalommal nyilvánvalóan feleslegesen küldte a halálba bajtársait, hazudik magának és közvetlen alárendeltjeinek, hogy erkölcsileg tisztázza magát értelmetlen parancsának következményei alól. „Bátor” tettének jutalma a különleges kegyként adományozott – a címben a fiatalabbak kedvéért nagy kitüntetésnek nevezett – Signum Laudis, amelyet a hadvezér először tűz ilyen alacsony rangfokozatú katona mellére. Kell a nemes példa, bár a tisztek tudva tudják, hogy a Monarchia csapatai már elvesztették a háborút, mégis – még! – szükségük van a vakon engedelmeskedő emberekre. A kitüntetés végül a káplár tragédiájának okozójává válik. Attól kezdve ugyanis, hogy a zubbonyára kerül, komolyan hinni kezd a Hazában, a Császárban, a Tisztekben. Így azután tökéletes áldozatává lesz a felsőbbség, a tisztek manipulációjának: a túlságosan jól idomított káplárnak pusztulnia kell; hazug vádak alapján kivégzik.

A rendező mindezt sallangmentesen, meggyőző erővel tárja elénk. Vállalkozása azért is sikeres, mert alakjai nem válnak példázata egyszerű illusztrációivá, hanem hitelesen jellemzett, hús-vér figurák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/05 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6791