KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Férfias idők

Csala Károly

A férfias idők, természetesen, riasztó idők voltak a nők számára. Meg egyik-másik férfi számára is. Folklórként tanuljuk, hogy hajdanán itt is, ott is szokás volt a vérbosszú éppúgy, mint a lányrablás. Ilyen környezetről és ilyen korról szól Eduard Zahariev filmje: nem teszi idézőjelbe a „férfias” jelzőt, de úgy érti. Megpróbál behatolni ebbe a szigorú szokások által korlátolt világba (amelynek maradványai ma is élnek a Balkán egyik-másik zugában), hogy belülről mutassa ki ellentmondásait. Másfelől az egészet fölfoghatjuk úgy, mint a szerelem és a szenvedély örök drámáját, nemzedékek összeütközését. Csakhogy az ilyen fölfogáshoz romantikus világszemlélet szokott párosulni, s ez az, ami végképp hiányzik Zahariev művéből. Nikolaj Hajtov remek novelláiból aprólékos realista módon teremt markáns képi világot, majd – amikor már úgy véljük, hogy százszázalékosan „értjük”, mit is akar a rendező – egy jókora csavarintással a kisrealista ábrázolástól messze-messze eső sorstragédia vonalvezetésével hoz bennünket zavarba Zahariev: gondolkoztat el azon, vajon mennyi ebből a történetből a múlt, s mennyi a ma is érvényes, a jelen?…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7955