KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Makra

Karcsai Kulcsár István

 

Szomorú időszerűség: Rényi Tamásról már múltidőben kell írni. Sikeres rendező volt. Beírta nevét a mai magyar film történetébe. Mégis mindig egy kissé fájó hiányérzettel gondolhatunk arra, hogy mi lett volna, ha a legkülönfélébb műfajokban tett kirándulásai helyett következetesen kitart amellett a vonal mellett amit életművében a Legenda a vonaton (1962), a Sikátor (1966) és a Makra (1972) jelent. Főleg az utóbbi kettő, melyekben Kertész Ákos regényeit vette filmjei alapjául a rendező, és volt bátorsága arra, hogy túllépjen a munkásábrázolásra nehezedő sematikus hagyományokon, és napjaink problémáit átélő, őszinte emberi kérdésekkel viaskodó hősöket teremtsen.

A Makra nagy időt ölel fel. Kitűnő atmoszférateremtő erővel idézi az ötvenes évek viharos korszakának levegőjét, hátterét, embereit. Mégsem válik történelmi képeskönyvvé, vagy valamiféle rekonstruált híradássá. Elsősorban azzal kerüli el a veszélyt, hogy a címadó főhős korunk egyik jellegzetes figurája. A saját lehetőségeitől visszarettenő, tehetségét, eredetiségét kibontani nem merő, mindig inkább a kényelmes középszert választó fiatal munkás tragédiája máig időszerű. Mindez feszült, igazi filmdrámán, Makra Ferenc és szerelmeinek keserű történetén át bontakozik ki, őszintén, emberien. Aminek megvalósításához hozzásegítenek a kiváló színészek, Juhász Jácinttal és Csomós Marival az élen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8170