KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Boszorkányt vettem feleségül

Tosoki Gyula

I Married the Witch – francia, 1942. Rendezte: René Clair. Szereplők: Veronika Lake, Fredric March. Forgalmazó: Caesar Film International. 74 perc.

 

Bár a filmtörténetek nagyobb becsben tartják René Clair húszas-harmincas évekbeli, Franciaországban született művészfilmjeit, mint az Egyesült Államokban készült műfaji darabokat, utóbbiak elegancia, invenciózusság és megformáltság tekintetében lazán felveszik a versenyt amazokkal. Tán eretnekség kijelenteni, de a Boszorkányt vettem feleségül a húszas évek avantgárdjában és a harmincas évek művészfilmes szcénájában is kulcsfigurának számító Clair egyik legjobb filmje. Pedig csak habkönnyű vígjáték – igaz, az egyik legintelligensebb és legjátékosabb, amit valaha forgattak.

Legfeltűnőbb vonása az a szertelen örömködés, ami már a rendező első filmjét, a dada iskolai szemléltető ábráját jelentő Felvonásközt is annyira elragadóvá tette. A salemi boszorkányok ismert sztorijára alapozó film a XVII. században kezdődik, de jó része kortársi közegben játszódik. Boszorkányság miatt megégetnek egy fiatal lányt, aki elátkozza vádlóját, Wooleyt, hogy valamennyi utódja boldogtalan házasságban szenvedjen. Néhány villanásnyi – az utódok sanyarú sorsát ecsetelő – snitt után hamar eljutunk a film jelenidejébe, amikor is a legfiatalabb Wooley-leszármazott készül frigyre lépni egy hárpiával. A házasság azonban nem jön létre, ugyanis csodás véletlenek folytán az egykor megégetett cserfes lány antropomorfizálódik – és beleszeret Wooleyba.

Clair filmjét a jó ritmusú forgatókönyv, a ma is ülő gegek, a pikáns helyzetkomikum, a Preston Sturges könnyedségét idéző rendezés és a szereplők pazar játéka avatja elsőrangúvá. Veronika Lake és Fredric March remek ellenpontjai egymásnak, többek között éppen a dévaj és féktelen leányka, illetve a kimért és aggodalmaskodó férfi kontrasztja tartja egyben a mozit. Semmi nem érezhető abból, hogy a két színész ki nem állhatta egymást a forgatáson.

Extrák: Előzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9337