KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/december
FILMFŐISKOLA
• Vitray Tamás: Lázadni vagy beilleszkedni? Beszélgetés művész-tanárokkal
• Sipos Júlia: Nem kíváncsiak rád igazán Beszélgetés volt hallgatókkal

• Kézdi-Kovács Zsolt: Töredék egy filmrendezőről Gábor Pál halálára
• Szemadám György: Egy mitikus filmtabló A szurámi vár legendája
• György Péter: Rossz közérzet a filmszínházban Filmgiccs
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Olmi diszkrét bája Velence
• Létay Vera: Nemzedékek árnyjátéka Locarno

• Takács Ferenc: A kudarc igézete John Huston, a Kézműves
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Elek Judit: A bengáli vándor Satyajit Ray
• N. N.: Satyajit Ray filmjei
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A misszió
• Schubert Gusztáv: A város és a kutyák
• Tamás Amaryllis: Sem fedél, sem törvény
• Szemadám György: A szerelem és magány játékai
• Tamás Amaryllis: Lavardin felügyelő
• Faragó Zsuzsa: Szívfájdalom
• Báron György: Férfiak
• Hirsch Tibor: Pinocchio
• Gáti Péter: Asztal öt személyre
KÖNYV
• Faragó Vilmos: A szavak megőrzött jelentése
KRÓNIKA
• K. K. I. : Elment egy filmográfus
• N. N.: Bob Fosse (1925–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kardhal

Elek Kálmán

 

Indulatosabb pillanataimban hajlamos vagyok nagyot rúgni az ilyen és efféle filmekbe. Higgadtat játszva maradjunk annyiban: Travolta új filmjének (techno-thriller a gyerek neve) nyitánya – a konfekció-méretre fogyasztott, Ponyvargény-külsőbe csomagolt túszejtő kém-hős a Kánikulai délutánt elemzi kávézgatás közben, meglehetősen egyedi szemszögből – emlékezetes öt perc, a többi, nos a többi hideg számítás, felületesen imitált stílus, történetnek álcázott bornírtság, színészeknek álcázott zombik gyülekezete. Ez nem a rendező, a forgatókönyvíró és a színészek filmje, ez a producer és a sztár biznisze. Joel Silver (Mátrix, Halálos fegyver) huszadszorra adja el ugyanazt, Travolta pedig, méretes bukásokkal a háta mögött (Battlefield Earth, Lucky Numers), nem tehetett mást, minthogy elvállalta az első útjába kerülő, bevételi sikerrel kecsegtető megbízatást. Ja, kérem, hiába a dicső múlt, két bukta után még a nagyoknak is be kell állniuk a sorba. J. T. ezúttal szuperkém, eszpresszójából az ínyenc megfontoltságával hörpintget, öltönye egyedi szabású, haja hosszú, állát kecskeszakáll hivatott markánssá tenni. Színészi teljesítményéről ennyit. Néha lő (két kezében egy-egy mutatós géppisztoly), néha néz (sejtelmesen), néha úgy tesz mintha, aztán kiderül, mégse. Rejtélyes alak ő ugyebár, rejtett szándékokkal. Egy filmszerű filmben azt találgatnánk, vajon, kinek az oldalán áll, a jó vagy a rossz ügyét szolgálja-e? Ez lenne a feszültség forrása, ez tartaná működésben a motort, ettől lenne film a film. A Kardhal persze másról szól: arról, vajon tagja maradhat-e Travolta az úri kaszinónak? Fellélegezhetünk: maradhat. De már keresik az utódját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3514