KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/december
FILMFŐISKOLA
• Vitray Tamás: Lázadni vagy beilleszkedni? Beszélgetés művész-tanárokkal
• Sipos Júlia: Nem kíváncsiak rád igazán Beszélgetés volt hallgatókkal

• Kézdi-Kovács Zsolt: Töredék egy filmrendezőről Gábor Pál halálára
• Szemadám György: Egy mitikus filmtabló A szurámi vár legendája
• György Péter: Rossz közérzet a filmszínházban Filmgiccs
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Olmi diszkrét bája Velence
• Létay Vera: Nemzedékek árnyjátéka Locarno

• Takács Ferenc: A kudarc igézete John Huston, a Kézműves
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Elek Judit: A bengáli vándor Satyajit Ray
• N. N.: Satyajit Ray filmjei
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A misszió
• Schubert Gusztáv: A város és a kutyák
• Tamás Amaryllis: Sem fedél, sem törvény
• Szemadám György: A szerelem és magány játékai
• Tamás Amaryllis: Lavardin felügyelő
• Faragó Zsuzsa: Szívfájdalom
• Báron György: Férfiak
• Hirsch Tibor: Pinocchio
• Gáti Péter: Asztal öt személyre
KÖNYV
• Faragó Vilmos: A szavak megőrzött jelentése
KRÓNIKA
• K. K. I. : Elment egy filmográfus
• N. N.: Bob Fosse (1925–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szerelem erejével

Tamás Amaryllis

 

A morbid játékossággal telített szerelmi tragikomédia két főhősét, Hilaryt és Victort a véletlen löki közös sors-színpadra. A huszonéves, évtizede leukémiás, Klimt művészetéről szóló doktori disszertációján dolgozó férfit az elmúlás víziója kísérti. Egy rideg-steril, hideg-fekete-szürke, a halál designe-színeivel berendezett szuterénben egyedül birkózik a napi kínokkal. Találkozásukig az „arany-napragyogású” Hilarynak az emberi kapcsolatok, az érzelmi lehetőségek „gazdag tárházát” infantilis anyja s könnyed-semmilyen szeretője jelentik. Amikor ápolója lesz Victornak, a természet lopódzik vele vissza a gondosan elkerített, kényelmes halál-lakosztályba. Mindketten rendhagyó belső expedíciót járnak végig. Hilaryban a megrendülés nagyanyáink betegséget-halált is legyőző erejét, vajákos képességét, tenni akarását, szolgálni tudását hozza napvilágra, Victor pedig az élettelen tárgyak szépsége, a Renoir, Manet, Van Gogh, Klimt diapozitívok helyett a „korszerűtlen” érzelmeket választja, amelyekben ma már talán hinni sem tudunk, merünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4268