KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/december
FILMFŐISKOLA
• Vitray Tamás: Lázadni vagy beilleszkedni? Beszélgetés művész-tanárokkal
• Sipos Júlia: Nem kíváncsiak rád igazán Beszélgetés volt hallgatókkal

• Kézdi-Kovács Zsolt: Töredék egy filmrendezőről Gábor Pál halálára
• Szemadám György: Egy mitikus filmtabló A szurámi vár legendája
• György Péter: Rossz közérzet a filmszínházban Filmgiccs
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Olmi diszkrét bája Velence
• Létay Vera: Nemzedékek árnyjátéka Locarno

• Takács Ferenc: A kudarc igézete John Huston, a Kézműves
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Elek Judit: A bengáli vándor Satyajit Ray
• N. N.: Satyajit Ray filmjei
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A misszió
• Schubert Gusztáv: A város és a kutyák
• Tamás Amaryllis: Sem fedél, sem törvény
• Szemadám György: A szerelem és magány játékai
• Tamás Amaryllis: Lavardin felügyelő
• Faragó Zsuzsa: Szívfájdalom
• Báron György: Férfiak
• Hirsch Tibor: Pinocchio
• Gáti Péter: Asztal öt személyre
KÖNYV
• Faragó Vilmos: A szavak megőrzött jelentése
KRÓNIKA
• K. K. I. : Elment egy filmográfus
• N. N.: Bob Fosse (1925–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Báránybőrben

Sneé Péter

Kit rémálom gyötör, ébredni vágyik. Arra viszont nem volt példa még ezidáig, hogy békésen szenderegjünk tőle, mint a Báránybőrben nézőterén, ahol a konfliktus kirobbanásakor fegyverdörgésre riadók kuncogásban törnek ki a szörnyű leszámolás láttán. Nem harsány nevetés csattan föl, amivel feszültségünkön oldanánk, amikor nem bírjuk tovább a rettenetet, hanem jól felismerhető vihánc hallik, s a megjegyzések záporoznak. Szó ami szó, a filmkészítés bizonyos szakismeretet követel, mert anélkül még egy rossz zsarolási sztorit sem lehet eladhatóvá tenni. Vágjon bármilyen visszataszító képet a szerencsétlen Rutger Hauer, Hollywood ügyeletes réme, amit előadatnak vele, azon csak bóbiskolhatunk, vagy somolyoghatunk legföljebb, miközben óránk számlapját fürkésszük a sötétben: mikor lesz már vége?

Annak idején a tekercsek sorsa ipari végfelhasználással zárult. Ha jól tudom, lakkbenzint készítettek belőlük. A modern nyersanyagok alkalmatlanok ilyesmire, tehát a mozgóképes produktumot bemutatják. Mindig. Nálunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=873