KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/január
• Koltai Tamás: Mindez már megtörtént velünk Beszélgetés Gothár Péterrel
• Reményi József Tamás: Lélegzet nélkül Grúz filmek krónikája
• Böszörményi Géza: Fekete macska sötét szobában Pasztorál
• Szilágyi Ákos: Barátom, a filmreklám
• Bikácsy Gergely: Tajtékos évek A nouvelle vague születése
• Kovács András Bálint: Kultúra és halál Az új hullám szabadsága
A FILMVILÁG MOZIJA
• Schubert Gusztáv: A kollektív Übü Tűz van, babám!
FILMFŐISKOLA
• Zsugán István: Mennyit ér egy rendezői diploma? Beszélgetés Herskó Jánossal
• Pap Pál: Lengyelországban – és Ausztráliában Beszélgetés Jerzy Toeplitz professzorral
• Dobos Éva: Három Világ diákjai Beszélgetés Humberto Solas Kubai rendezővel
• Vincze Lajos: Debütánsok A holnap grúz filmes nemzedéke
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellem a dobozból Gdynia
• Zalán Vince: Fekete festmények Mannheim
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Szerelem második vérig
• Nagy Zsolt: Yesterday
• Hirsch Tibor: A harmadik fokozat
• Gáti Péter: Bocsáss meg!
• Faragó Zsuzsa: Kobra
• Kovács Ágnes: Az utolsó kívánság
• Tamás Amaryllis: A vihar

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zsernyákok

Hámori Dániel

 

A svédeknek kimondottan jó a humoruk: akadnak, akik az Abba fellépőruháit is ennek tulajdonítják, az utóbbi időben azonban egy-két hazai vígjáték kétségtelen bizonyságot tett róla. Josef Fares filmje igazi abszurd komédia a világ talán leginkább kigúnyolt embereiről. Nem, nem a szőke nőkről, hanem a rendőrökről van szó. Azonban ez a film nem az altesti humor, vagy a lealázás eszközeivel él, mint mondjuk a Farelly-fivérek tennék: Fares mester elegánsan, persze sokat gonoszkodva, de mérhetetlen szeretettel ábrázolja szereplőit. A cél a nevettetés mellett az emberi kapcsolatok, gyengeségek és a ragaszkodás bemutatása, és nem a sárdobálás.

Jacob, Benny, Agneta, Lasse és Hakaan az álmos svéd kisváros rettenthetetlen kávé- és hot dog-pusztító őrei. Mást nem igazán pusztíthatnak, mert a városka bűnözési mutatói a nullán állnak. Hőseink persze elhivatottan járőröznek, felelősségük teljes tudatában. Amikor azonban egy csinos revizorhölgy megérkezésével a rendőrőrs bezárása fenyegeti őket, mondván, ilyen csendes helyen semmi szükség rájuk, a címszereplők összefognak, hogy sajátkezű bűncselekményekkel biztosítsák szeretett munkahelyüket. Rablás, robbantás, „tűzharc” lármája veri fel a nyugodt kisváros csendjét. Jóravaló hőseink viszont a békéhez szoktak, nem bűnözéshez, így mikor a helyzet már forróbb, mint a kávé, felbukkan a különleges alakulat, hogy megoldja a vészhelyzetet…

A kedves alkotás felvonultatja a műfajra jellemző összes klisét, miközben akcióban sem szűkölködik – ráadásul filmes utalásokat, önreflexív gegeket is tartalmaz. A finálé különösen ínyencfalat, kis fricska búcsúzóul. A végeredmény: a közegek lebilincselő botladozása, avagy addig nyújtózkodj, amíg a fakabát ér.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1984