KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/január
• Koltai Tamás: Mindez már megtörtént velünk Beszélgetés Gothár Péterrel
• Reményi József Tamás: Lélegzet nélkül Grúz filmek krónikája
• Böszörményi Géza: Fekete macska sötét szobában Pasztorál
• Szilágyi Ákos: Barátom, a filmreklám
• Bikácsy Gergely: Tajtékos évek A nouvelle vague születése
• Kovács András Bálint: Kultúra és halál Az új hullám szabadsága
A FILMVILÁG MOZIJA
• Schubert Gusztáv: A kollektív Übü Tűz van, babám!
FILMFŐISKOLA
• Zsugán István: Mennyit ér egy rendezői diploma? Beszélgetés Herskó Jánossal
• Pap Pál: Lengyelországban – és Ausztráliában Beszélgetés Jerzy Toeplitz professzorral
• Dobos Éva: Három Világ diákjai Beszélgetés Humberto Solas Kubai rendezővel
• Vincze Lajos: Debütánsok A holnap grúz filmes nemzedéke
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellem a dobozból Gdynia
• Zalán Vince: Fekete festmények Mannheim
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Szerelem második vérig
• Nagy Zsolt: Yesterday
• Hirsch Tibor: A harmadik fokozat
• Gáti Péter: Bocsáss meg!
• Faragó Zsuzsa: Kobra
• Kovács Ágnes: Az utolsó kívánság
• Tamás Amaryllis: A vihar

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Apócák a pácban

Zsenits Györgyi

 

Ha manapság egy filmben azt látjuk, hogy két dilis gengszter beszabadul egy zárdába, s ehhez a manőverhez apácafityulát és hosszú fekete klepetust ölt, akkor biztosra vehető, „önfeledt komédiázásnak” leszünk elszenvedői. A helyzet Chaucer-i, a humor nem az. Hiába az ötletparádé, a vígjáték első negyedére rátelepszik az unalom: a rendező hosszasan magyarázgatja, miként kerülnek a gyöngéd lelkületű gengszterek pácba, és ráadásul még annak is szükségét érzi, hogy egy hervatag szerelmi (virág)szálat is belefűzzön ebbe a túlontúl tarka és túlontúl ismerős poéncsokorba. Ha azonban a néző a túlbonyolított bevezetést kibírja, jutalmul a továbbiakban némi üdítő bohóckodás részese lehet. A legfőbb érdeme ebben a két főszereplőnek, (a hosszú, vékony és szőke) Eric Idle-nek, valamint (a természetesen behemót és barna) Robbie Coltrane-nek van, de az epizódszerepek némelyikét is kiváló karakterszínészek alakítják. Így a kommersz vígjátékba azért mégiscsak becsempészhető egy kis eredetiség, s a sajátos mixtúra végül is egészen élvezhetővé válik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4165