KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/január
• Koltai Tamás: Mindez már megtörtént velünk Beszélgetés Gothár Péterrel
• Reményi József Tamás: Lélegzet nélkül Grúz filmek krónikája
• Böszörményi Géza: Fekete macska sötét szobában Pasztorál
• Szilágyi Ákos: Barátom, a filmreklám
• Bikácsy Gergely: Tajtékos évek A nouvelle vague születése
• Kovács András Bálint: Kultúra és halál Az új hullám szabadsága
A FILMVILÁG MOZIJA
• Schubert Gusztáv: A kollektív Übü Tűz van, babám!
FILMFŐISKOLA
• Zsugán István: Mennyit ér egy rendezői diploma? Beszélgetés Herskó Jánossal
• Pap Pál: Lengyelországban – és Ausztráliában Beszélgetés Jerzy Toeplitz professzorral
• Dobos Éva: Három Világ diákjai Beszélgetés Humberto Solas Kubai rendezővel
• Vincze Lajos: Debütánsok A holnap grúz filmes nemzedéke
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellem a dobozból Gdynia
• Zalán Vince: Fekete festmények Mannheim
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Szerelem második vérig
• Nagy Zsolt: Yesterday
• Hirsch Tibor: A harmadik fokozat
• Gáti Péter: Bocsáss meg!
• Faragó Zsuzsa: Kobra
• Kovács Ágnes: Az utolsó kívánság
• Tamás Amaryllis: A vihar

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tuareg bosszúja

Hegyi Gyula

 

Rambo sikere kétségkívül megihlette a világ pénztárgépre sandító amatőr filmgyártóit: egyre-másra készülnek a magányos, de „hazafias” öldöklők véres kalandjaival sokkoló történetek. Nyugat-Európában persze az eredeti Rambo antikommunizmusa és amerikai felsőbbrendűség-tudata kissé kényelmetlenül hat, ezért is tiltottak be például Finnországban egy helyi Rambo-adaptációt. Más filmesek ügyesebben alkalmazkodnak a helyi hagyományokhoz, elhagyják a műfajból az amerikai felsőbbrendűség jelképeit, a mindent átható antikommunizmust pedig semleges, sőt olykor „haladónak” látszó politikai máz helyettesíti – mindent a vevő igényei szerint. A tuareg bosszúja című olasz filmben például az ősi törzsi hagyományok tisztelete, a természet iránti hűség, a kizsákmányoló és zsarnoki kormány elleni lázadás a körítés, az ürügy – ahhoz, hogy egy villogó kékszemű mozihős egymagában lemészárolhasson (késsel, puskával, robbanószerrel, benzinnel stb.) előbb egy szakaszt, majd egy garnizont, később egy kisebb hadsereget. Ég, hull, repül az ellenség, a tuareg pedig halad előre az útján.

Annyira persze nem fajul a dolog, hogy a benszülöttnek maszkírozott mozisztár európaiakat irtson halomra – mivel tuareg a fiú, így „szerencsére” arab katonákat, arab hadsereget kell a filmre koreografált öldöklés legváltozatosabb módszereivel megsemmisítenie. Tuareg feleség, tuareg gyerek is került a történetbe: tuareg kutyára nem emlékszem. Az olasz politikai kalandfilmek szinte minden szokványos kellékétől lecsupaszított történet részint sivatagot, részint az érzéketlen öldöklés sivatagját kínálja nézőinek. Miért, miért nem, mégsem teljesen ellenszenvesen: az utolsó kockák azt sugallják, hogy a vak véletlen még a tuaregnél is győzedelmesebb, s a mozihős diadala bármelyik pillanatban kudarccá változhat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5563