KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/január
• Koltai Tamás: Mindez már megtörtént velünk Beszélgetés Gothár Péterrel
• Reményi József Tamás: Lélegzet nélkül Grúz filmek krónikája
• Böszörményi Géza: Fekete macska sötét szobában Pasztorál
• Szilágyi Ákos: Barátom, a filmreklám
• Bikácsy Gergely: Tajtékos évek A nouvelle vague születése
• Kovács András Bálint: Kultúra és halál Az új hullám szabadsága
A FILMVILÁG MOZIJA
• Schubert Gusztáv: A kollektív Übü Tűz van, babám!
FILMFŐISKOLA
• Zsugán István: Mennyit ér egy rendezői diploma? Beszélgetés Herskó Jánossal
• Pap Pál: Lengyelországban – és Ausztráliában Beszélgetés Jerzy Toeplitz professzorral
• Dobos Éva: Három Világ diákjai Beszélgetés Humberto Solas Kubai rendezővel
• Vincze Lajos: Debütánsok A holnap grúz filmes nemzedéke
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellem a dobozból Gdynia
• Zalán Vince: Fekete festmények Mannheim
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Szerelem második vérig
• Nagy Zsolt: Yesterday
• Hirsch Tibor: A harmadik fokozat
• Gáti Péter: Bocsáss meg!
• Faragó Zsuzsa: Kobra
• Kovács Ágnes: Az utolsó kívánság
• Tamás Amaryllis: A vihar

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Idegenben

Schéry András

Milyen a nyugaton dolgozó vendégmunkás élete? Sivár – vágja rá tömegkommunikációs eszközeinknek hála a kérdés iránt a legcsekélyebb mértékben sem érdeklődő „átlagember” is. És „átlagember” e filmet végigülvén elégedetten állapíthatja meg, mily tájékozott is ő: mert lám, egy másfél órás film se mondott többet, mint amit már úgyis tudott.

Csak kérdés, eljut-e „átlagnéző” eddig a megérdemelt önvállveregetésig. Addig ugyanis súlyos próbatételek állnak előtte: többször is végig kell várnia, amíg az NSZK-ban dolgozó török vendégmunkás hetvenhétszer elvégzi gépével ugyanazt a mechanikus műveletet; amíg a néptelen metróállomásra nagy nehezen befut a szerelvény; amíg az „éjjeli menedékhelyen” vacsorához terítenek, komor némaságban megvacsoráznak, majd leszedik az utolsó evőeszközt is; míg a neonfényes utcák úgy elnéptelenednek, hogy vendégmunkás még egy utcalányt is hiába keres; és míg a sötét szobában végre álom jő a kemény ágyán magányosan fekvő Husszein szemére.

S ha „átlagnéző” szemére eleddig nem jött álom, bizony, még meglehet, kísértést érez, hogy kimenjen a moziból, megfosztva magát ezáltal ismeretei megerősítésének oly megnyugtató érzésétől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/12 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7631