KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/február
• Schiffer Pál: A Dunánál Részletek Schiffer Pál és Magyar Bálint dokumentumfilmjéből
• Magyar Bálint: A Dunánál Részletek Schiffer Pál és Magyar Bálint dokumentumfilmjéből
• Ardai Zoltán: Oda azért még elmegyek Tiszta Amerika
• György Péter: Kis, szomorú stílromantika Hótreál
• Zsugán István: Fekete dobozaink Beszélgetés Sára Sándorral
• Kovács András Bálint: Monológok a Kárhozatról Tarr Béla új filmjéről
• Zsugán István: Talpalatnyi hitel Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Szalai Györgyi: Talpalatnyi hitel Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
VITA
• Horváth Márton: Felszólalás Vita a magyar filmről, 1962
• Galambos Lajos: Film-ügy vagy víz-ügy? Vita a magyar filmről, 1962

• Zalán Vince: A levetkőztetett planéta Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral
• Schubert Gusztáv: A fény évszázada Ginger és Fred
• Nóvé Béla: Rács és toll Börtönemlékek
• Molnár Gál Péter: Egy dal életrajza Lili Marleen
• Barna Imre: Játék Amerikával Martin Scorseséről
• N. N.: Martin Scorsese filmjei
• Rubanova Irina: „A lázadást játssza el” Viszockij, a filmszínész
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Betty Blue
• Tamás Amaryllis: Tangók
• Nagy Zsolt: A betörő
• Szemadám György: A vér mindig forró
• Kovács Ágnes: A Nílus gyöngye
• Kabai József: Mona Lisa
• Justyák János: Az üldözött és a vak
• Mészáros István: Feltámad a Vadnyugat

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Báthory – A legenda másik arca

Schreiber András

Bathory­ – szlovák-cseh-angol-magyar-amerikai, 2008. Rendezte és írta: Juraj Jakubisko. Kép: Ján Duris. Zene: Simon Boswell. Szereplők: Anna Friel (Báthory Erzsébet), Karel Roden (Thurzó György), Hans Matheson (Caravaggio), Vincent Regan (Nádasdy), Franco Nero (Mátyás király). Gyártó: Eurofilm Stúdió / Film and Music Entertainment / Jakubisko Film Slovakia. Forgalmazó: ?????. Feliratos. 138 perc.

Bár a nyolcvanas évek óta óvatosabb történészek leszámolnának a Báthory Erzsébetet övező legendával, és mintegy rehabilitálva a grófnőt koncepciós per áldozataként tüntetik fel, a közhiedelemben Báthory továbbra is női Drakulaként él tovább, aki vezeti a Guinness gyilkosnő-toplistáját. A filmtörténet hasonlóképp a vérben tocsogó mítoszt ápolja: a Hammer-klasszikustól (Countess Drakula) Julie Delpy A grófnőjéig a csejtei várúrnő mozgóképes alakja elsősorban mint örök fiatalságra áhitozó szadista (szex)ragadozó jelenik meg. Félig-meddig a filmes rehabilitációt hivatott elvégezni Juraj Jakubisko opusza: a szlovák rendezőnél Báthory Erzsébet mások kapzsiságának (és a visszautasított birtokszomszéd, Thurzó nádor bosszújának) áldozata, sőt a rendező a Báthory-legenda részleteire (a vérben fürdéstől a vár udvarában elásott holttestekig) is igyekszik logikus magyarázatot adni.

Ugyanakkor a Báthory érdekes fantázia-adalékokkal is színezi az áldozat történetét – például a leszbikus vonzalmat felváltja a férfiszerelmet pártoló Caravaggióval folytatott románc. S bár a történeti hűség kedvéért Jakubisko a három részre osztottBáthory alcíméül a grófnő életének három meghatározó alakját választotta, és ezek között Caravaggio nem szerepel (helyette: a férj Nádasdy Ferenc, a fiatalság titkát ismerő Darvulia javasasszony, és Báthory veszét okozó Thurzó György), a barokk festő művészete meghatározó a film képi világát illetően – legalábbis ami a várudvaron belüli jelenteket illeti. A forgatókönyvíró-rendező Jakubisko lassan kibontakozó, és a korrektségbe gyakorta belesüppedő történelmi tablójához az operatőr Ján Duris kifejezetten meleg színeket kevert, hogy a gyógynövényektől vörösre festett kádvíz valóban patakvérnek tűnjék. Hiába azonban a szépen ívelt történet, a fehér foltok fantáziadús befedése, Jakubisko eleve vesztett helyzetből indult – egy mélyen rögzült mítosz esetében a szerecsenmosdatásnál mindig csalogatóbb a borzongás pikantériája.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10077