KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/február
• Schiffer Pál: A Dunánál Részletek Schiffer Pál és Magyar Bálint dokumentumfilmjéből
• Magyar Bálint: A Dunánál Részletek Schiffer Pál és Magyar Bálint dokumentumfilmjéből
• Ardai Zoltán: Oda azért még elmegyek Tiszta Amerika
• György Péter: Kis, szomorú stílromantika Hótreál
• Zsugán István: Fekete dobozaink Beszélgetés Sára Sándorral
• Kovács András Bálint: Monológok a Kárhozatról Tarr Béla új filmjéről
• Zsugán István: Talpalatnyi hitel Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Szalai Györgyi: Talpalatnyi hitel Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
VITA
• Horváth Márton: Felszólalás Vita a magyar filmről, 1962
• Galambos Lajos: Film-ügy vagy víz-ügy? Vita a magyar filmről, 1962

• Zalán Vince: A levetkőztetett planéta Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral
• Schubert Gusztáv: A fény évszázada Ginger és Fred
• Nóvé Béla: Rács és toll Börtönemlékek
• Molnár Gál Péter: Egy dal életrajza Lili Marleen
• Barna Imre: Játék Amerikával Martin Scorseséről
• N. N.: Martin Scorsese filmjei
• Rubanova Irina: „A lázadást játssza el” Viszockij, a filmszínész
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Betty Blue
• Tamás Amaryllis: Tangók
• Nagy Zsolt: A betörő
• Szemadám György: A vér mindig forró
• Kovács Ágnes: A Nílus gyöngye
• Kabai József: Mona Lisa
• Justyák János: Az üldözött és a vak
• Mészáros István: Feltámad a Vadnyugat

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A repülő madár árnyéka

Loránd Gábor

 

Egy nehéz időket megélt veterán elvtárs és felesége erős rosszallással összenéz, mert ugyan nem trágár, de kissé „csúnya” szót hall.

Lássuk az előzményeket. Jana, ifjú leány (ami szó kiejtője) barátjával motorozott, buktak, a fiú meghalt. A lány eljön a szülőkhöz, és az anya unszolására néhány hetet náluk tölt, együtt felejteni. Lassan beilleszkedik a családba, a hangulat is javulni kezd. Az apával azonban Jana sehogy sem tud jó viszonyt kialakítani. Erről ők ketten tehetnek a legkevésbé, sokkal inkább a rendező, aki abból indult ki, hogy ahol nemzedékek vannak, ott bizonyára nemzedéki ellentétek is. Épp ezért a papa kezdettől utálja a lányt. (Ez csak logikus, hiszen ő volt kedvenc fia utolsó szerelme.) Ennek jegyében goromba, undok és bizalmatlan. Hogy teljes legyen a kép, Jana sem viselkedik normálisan (tegyük hozzá, ezt egyikőjüknél sem fájdalmuk indokolja); néha sír, de főleg vihog – hála a túladagolt szinkronnak, hangosabban is a kelleténél –, ha pedig nem teszi mindezt, úgy az a bűne, hogy farmert visel és mond egy „csúnyát”. Ekképp tombol a nemzedéki ellentét, amely még akkor is kiagyalt, ha figyelembe vesszük, hogy veteránunk kisvárosi, Jana pedig „modern” prágai. Sajnálatos, és úgy vélem indokolatlan a „régiek” ilyen ábrázolása, mint ahogy az sem biztos, hogy a fiatalok is csak annyit tudnak saját vágyaikról, hogy „megfoghatatlanok, mint a repülő madár árnyéka”. (Ők mondták.) A kérdés legalábbis bonyolultabb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7915