KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/február
• Schiffer Pál: A Dunánál Részletek Schiffer Pál és Magyar Bálint dokumentumfilmjéből
• Magyar Bálint: A Dunánál Részletek Schiffer Pál és Magyar Bálint dokumentumfilmjéből
• Ardai Zoltán: Oda azért még elmegyek Tiszta Amerika
• György Péter: Kis, szomorú stílromantika Hótreál
• Zsugán István: Fekete dobozaink Beszélgetés Sára Sándorral
• Kovács András Bálint: Monológok a Kárhozatról Tarr Béla új filmjéről
• Zsugán István: Talpalatnyi hitel Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Szalai Györgyi: Talpalatnyi hitel Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
VITA
• Horváth Márton: Felszólalás Vita a magyar filmről, 1962
• Galambos Lajos: Film-ügy vagy víz-ügy? Vita a magyar filmről, 1962

• Zalán Vince: A levetkőztetett planéta Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral
• Schubert Gusztáv: A fény évszázada Ginger és Fred
• Nóvé Béla: Rács és toll Börtönemlékek
• Molnár Gál Péter: Egy dal életrajza Lili Marleen
• Barna Imre: Játék Amerikával Martin Scorseséről
• N. N.: Martin Scorsese filmjei
• Rubanova Irina: „A lázadást játssza el” Viszockij, a filmszínész
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Betty Blue
• Tamás Amaryllis: Tangók
• Nagy Zsolt: A betörő
• Szemadám György: A vér mindig forró
• Kovács Ágnes: A Nílus gyöngye
• Kabai József: Mona Lisa
• Justyák János: Az üldözött és a vak
• Mészáros István: Feltámad a Vadnyugat

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mission: Impossible 3.

Varró Attila

Mission: Impossible 3. – amerikai, 2006. Rendezte: J. J. Abrams. Írta: Alex Kurtzman és Roberto Orci. Kép: Daniel Mindel. Zene: Michael Giaccino. Szereplők: Tom Cruise (Ethan Hunt), Ving Rhames (Luther), Philip Seymour Hoffman (Davian), Michelle Monaghan (Julia), Billy Crudup (Musgrave). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 126 perc.

 

A Mission: Impossible ezredfordulós moziszériájának kötelező motívumkészletéből (úgy mint biokémiai macguffin, Schifrin-főtéma, arcmaszk-letépés, zuhanás megszakítása tíz centivel a föld felett) minden bizonnyal a főhőst elkapó detonációs lángvihar számít a legárulkodóbbnak a filmszöveg egészét tekintve. Míg De Palmánál valószerűtlensége eksztatikusan eltúlzott, John Woo esetében pedig végletekig túlstilizált, a karcos tévésorozatok új sztárkreátorának számító J. J. Abrams (Alias, Lost) megközelítésében precízen előkészített, jól időzített és mindenek előtt már-már realisztikus.

A Bruce Geller hajdan bájosan sajtszagú tévésorozatából forgatott übertrendi MI-franchise harmadik részében a kötelező akcióbetéteket ezúttal házastársi túszdráma habarcsa próbálja összetartani, híven követve a producer-sztár Tom Cruise magánéletének legújabb fejleményeit: érzéketlen fegyverkereskedő Hunt ügynök friss nejét kézben tartva zsarol ki közelebbről meg nem nevezett világpusztító biológia fegyvert az aktuális IMF-osztagtól, miközben a főhős a True Liesból ismerős dupla konfliktus (szakma és/vagy család) kihívásával is kénytelen szembenézni. Abrams filmje a manapság divatos akció/krimi tévészériák minden erényét és gyermekbetegségét felmutatja: elődei sterilitásával szemben zúzósan életközeli, dramaturgiailag hatásosan szerkesztett (hála a szokatlan keret-formának) és karakter-orientált, ugyanakkor a beszuszakolt érzelmi dráma kínosan szappanoperás, a sztori pedig a műfajtól elvártnál jóval komolyabban veszi magát. Mindez azonban még nem tenné tönkre az egyébként tempós látványfiesztát, ha Abrams nem mutaná fel benne a végelgyengülésig nyújtott tévésorozatok fő problémáját jelentő anti-klimaxos lezárást: ami az MI3 utolsó negyedórájában lezajlik, az a hónapokon át kondícionált sorozatfüggő tévénézőket talán kielégítheti, egy kétórás mozifilm fináléjaként azonban határozottan csalódást keltő.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8635