KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/március
• Vitézy László: „Úgy érezte, szabadon él” Részletek Vitézy László dokumentumfilmjéből
• Reményi József Tamás: Csak egy bűne van A Dunánál
• Magyar Bálint: A falusi színtér A szociológus szemével
A FILMVILÁG MOZIJA
• Fáber András: A popkrisztus pokoljárása Mechanikus narancs
• Ciment Michel: Elvetemült figurák Beszélgetés Stanley Kubrickkal

• Bikácsy Gergely: Alkímia Dél
• Báron György: A vakációzás nehézségei A zöld sugár
• Barabás Klára: A klip őse Marcel L’Herbier művének újjászületése
• Hudra Klára: A szívtelen asszony
• Barabás Klára: A csonka filmek doktora Beszélgetés Szilágyi Attilával
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Az ezredik kép Nyon
• Létay Vera: Civilizációs virágoskert Tokió
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Útvesztő
• Koltai Ágnes: Őrizet
• Szemadám György: A dzsungel könyve
• Nagy Zsolt: Onimasza
• Tamás Amaryllis: Reméljük, lány lesz
• Tamás Amaryllis: Fiú nagy fekete kutyával
• Gáti Péter: Szeretem a denevéreket
VIDEÓ
• Pataki Gábor: ...a teória aranyló fája zöld Kasseli jegyzet
• Boros István: Luxus? Szűkülő kazettapiac

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Copland

Hegyi Gyula

 

CopLand, azaz Zsaruföld. Egy békés kisváros, ahol a seriffnek arra is van ideje, hogy visszaszállítsa az elveszett játékállatkát kis tulajdonosának, kinyomozza az összecserélt szemeteszacskók titkát és tapintatosan közvetítsen a veszekedő házastársak között. Idilli kis közösség, látszólag mentes a bűntől, pedig a folyó túloldalán New York embersűrűs és bűnben fuldokló metropolisza emelkedik a magasba. A városkát rendőrök alapították maguk és családjuk számára. Innen indulnak el reggelente a bűn városába, és ide térnek vissza esténként kipihenni a túlparti borzalmakat – már amennyiben túlélték a napi bevetést. Az otthonukba érkező idegenekkel sem feltétlenül barátságtalanok. Kivéve, ha az illető arra a tapintatlan kérdésre keresné a választ, hogy a rosszul fizetett New York-i rendőröknek miből futotta úszómedencés, pazar családi házakra. A kisváros seriffjét Sylvester Stallone alakítja. Ebből máris sejthetjük, hogy egy idő után mégsem elégszik meg a játékállatkák és a szemeteszacskók titkainak felderítésével. Stallone szokott szerepeihez képest meglepő hitelességgel kelti életre a jószándékú és nyíltszívű helyi seriffet, aki megadó türelemmel örül a menő zsaruk leereszkedő barátságának. Aztán meginog Copland rendje, a kábítószeres maffia által lefizetett rendőrök egymás ellen fordulnak, a lesajnált kisvárosi seriff kezébe veszi a dolgok irányítását. Innen már az „igazi” Stallonét látjuk, s persze jaj annak, aki szembekerül vele. Volt idő, amikor a kábítószerről, lefizetett rendőrökről és titokzatos gyilkosságokról szóló hollywoodi filmeket távoli és elvont meseként néztük a moziban. Mára alaposan megváltozott a helyzet. A Copland történetét jól értjük, hősei motivációit könnyen elképzeljük, a filmbeli bűnök és trükkök nagy meglepetést nem okoznak nekünk. Pedig feltehetően sokan vagyunk, akik megelégedtünk volna azzal, amit a mozi nyújthat ebben a műfajban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3675