KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/március
• Vitézy László: „Úgy érezte, szabadon él” Részletek Vitézy László dokumentumfilmjéből
• Reményi József Tamás: Csak egy bűne van A Dunánál
• Magyar Bálint: A falusi színtér A szociológus szemével
A FILMVILÁG MOZIJA
• Fáber András: A popkrisztus pokoljárása Mechanikus narancs
• Ciment Michel: Elvetemült figurák Beszélgetés Stanley Kubrickkal

• Bikácsy Gergely: Alkímia Dél
• Báron György: A vakációzás nehézségei A zöld sugár
• Barabás Klára: A klip őse Marcel L’Herbier művének újjászületése
• Hudra Klára: A szívtelen asszony
• Barabás Klára: A csonka filmek doktora Beszélgetés Szilágyi Attilával
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Az ezredik kép Nyon
• Létay Vera: Civilizációs virágoskert Tokió
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Útvesztő
• Koltai Ágnes: Őrizet
• Szemadám György: A dzsungel könyve
• Nagy Zsolt: Onimasza
• Tamás Amaryllis: Reméljük, lány lesz
• Tamás Amaryllis: Fiú nagy fekete kutyával
• Gáti Péter: Szeretem a denevéreket
VIDEÓ
• Pataki Gábor: ...a teória aranyló fája zöld Kasseli jegyzet
• Boros István: Luxus? Szűkülő kazettapiac

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A mell és a Hold

Tamás Amaryllis

 

A cirkuszi sátor, a bohócok, mutatványosok színháza a kisfiú Bigas Luna tekintete előtt nő a szemünk láttára a Holdig, s mi ámulva nézzük ezt az izzó filmrománcot. Az idomárok, flitteres artisták világát utoljára Fellini láttatta hasonló tehetséggel. S valóban, a mintaszerűen pergő minidrámák, minitragédiák, minibohózatok sora – a kisfiú egy szépséges katalán nő igézetében, a gyerekpisi szaga és a kivirágzott fakereszt – Fellini legnagyobb korszakának filmötleteire emlékeztet.

A rendezői, színészi, zeneszerzői, operatőri remeklés visszatérés az Országúton, a Bohócok eszményéhez. Watteau bohócai, a Bajazzók, Chaplin clownja, Bigas Luna emberpiramisra felkapaszkodó kisfiúja vagy az Edith Piaf számra lázbajövő Nagy Pukiművész – a félelemnélküli igazmondás együgyű bajnokai. Elragadtatott figurák a titokzatosan örök gyermekkorból, csak most kalauzunk a kisfiú/kamasz Bigas Luna, ahogy évtizedekkel ezelőtt a kisfiú/kamasz Federico Fellini volt.

Micsoda groteszk világ, csalásaival és vágyódásaival, megbocsátani tudásával és lelkesültségében mégis milyen maradandóan és szeretetreméltóan emberi! Végre nem a rendezőtől megszokott hamis merészség, hanem az igazi szabadság. Végre nem az ügyeletes zseni, hanem az érzékeny mozgóképcsináló – a maga bohóc moralitásaival és szakmai magabiztosságával.

Tete/Luna felkúszik az emberpiramis csúcsára – mint Guido a díszlet-kikötőtoronyba, Marcello egy helikopteren Róma fölé –, csak azért, hogy lenézzen, s a világot addig nem ismert perspektívából ismerhesse meg. Mit érezhet vajon? Talán azt, amit az Örök felnőtt, Ördöggel cimboráló Pasolini, aki ilyen egyszerűen mert és tudott írni a maskaravilágról: „Az idő mozdulatlan / az apák, nézd, hogy nevetnek, / mint eső az ágakon, / fiaik szemében”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3842