KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/március
• Vitézy László: „Úgy érezte, szabadon él” Részletek Vitézy László dokumentumfilmjéből
• Reményi József Tamás: Csak egy bűne van A Dunánál
• Magyar Bálint: A falusi színtér A szociológus szemével
A FILMVILÁG MOZIJA
• Fáber András: A popkrisztus pokoljárása Mechanikus narancs
• Ciment Michel: Elvetemült figurák Beszélgetés Stanley Kubrickkal

• Bikácsy Gergely: Alkímia Dél
• Báron György: A vakációzás nehézségei A zöld sugár
• Barabás Klára: A klip őse Marcel L’Herbier művének újjászületése
• Hudra Klára: A szívtelen asszony
• Barabás Klára: A csonka filmek doktora Beszélgetés Szilágyi Attilával
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Az ezredik kép Nyon
• Létay Vera: Civilizációs virágoskert Tokió
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Útvesztő
• Koltai Ágnes: Őrizet
• Szemadám György: A dzsungel könyve
• Nagy Zsolt: Onimasza
• Tamás Amaryllis: Reméljük, lány lesz
• Tamás Amaryllis: Fiú nagy fekete kutyával
• Gáti Péter: Szeretem a denevéreket
VIDEÓ
• Pataki Gábor: ...a teória aranyló fája zöld Kasseli jegyzet
• Boros István: Luxus? Szűkülő kazettapiac

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Patriot

Halász Tamás

 

E cowboy-romantikológiai-hightech filmnek a főszereplője egy Wesley McLaren fantázianevű, in cognito indián orvosszakértő. Na most, ez olyan abszurd, mintha a kalocsai érseket Ülő Bikának hívnák. Ez a névdolog azonban csak egy apróság ennek a végtelenül, már-már parodisztikusan stupid filmnek a hibái közül. A Patriot (Hazafi) című alkotás főhőse W. M. tisztes, megözvegyült családapa (Steven Seagal mester adja), egy kilenc lakosú, romantikus montanai település saját útját járó orvosa, elesettek istápolója, korrumpálhatatlan erkölcsi csimborasszó, ám előtte az Államok elsőszámú bakteriológusa volt, akinek telefonszáma minden CIA-vezér noteszében ott pihen. Festői faházacskájában békésen kérődzik internet és kisborjú, a kertben jászol, faeke, sámándob. A pikareszk hegyek között éldegélő Marlboro Manek és Womanek dokija szomszédságában újfasiszta milícia leledzik, központjukat éppen bekeríti a különleges egység, vezetőjük, egy hájas, unszimpatikus military-ruhás gaz megadja magát, de ördögi cselt eszel ki. Titkos katonai raktárból lopott tömeggyilkos vírussal oltja be magát, zsebét teletömi ellenszérummal, és feltartott kezekkel az árulók (t. i. a további háromszázmillió amerikai) közé indul fertőzni. Tárgyalásán leköpi a bírót, aki pokoli kínok közt meghal, a járvány pedig viharosan terjedni kezd. Csillagos-sávos szuperkatonák lepik el a lenyűgöző tájat, Wesley doktor meg, lerántva enmagáról a leplet, nekidurálja magát, hogy megvédje az amerikai népet. A fertőzött falusiak számítógépes beteglistáján egyetlen személy vére mutat ellenállást a szerrel szemben, mégpedig a doktor édes kicsi lányáé, amit megcsapolás céljából a banda keresni indul (vérvád-motívum, mint olyan). McLarenék még jobban menekülőre veszik. A kaszás dühöng, a doki földalatti titkos laborba veszi be magát, fertőzött katonák közé, s magával hurcolja a két fős, romantikus montanai településről az ott, szintén visszavonultan élő bombázót, távoli rokonát Dr. Fehér Felhőt (sic!) is, aki úgy néz ki, mint a Happy Girls együttes frontleánya. Hatalmas küzdelmek árán, mintegy véletlenül rájönnek, hogy a Fehér Felhő által elhozott és az utolsó betegen alkalmazott ősi, nagypapa-féle indián gyógytea maga az ellenanyag. Ennyi a története ennek az újsághírekből, hazafias plakátokból és kollektív paranoiákból összefércelt művecskének. Érdemes megnézni: ritka élmény a mai világban, amikor az ember valóban nem hisz a szemének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3903