KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/március
• Vitézy László: „Úgy érezte, szabadon él” Részletek Vitézy László dokumentumfilmjéből
• Reményi József Tamás: Csak egy bűne van A Dunánál
• Magyar Bálint: A falusi színtér A szociológus szemével
A FILMVILÁG MOZIJA
• Fáber András: A popkrisztus pokoljárása Mechanikus narancs
• Ciment Michel: Elvetemült figurák Beszélgetés Stanley Kubrickkal

• Bikácsy Gergely: Alkímia Dél
• Báron György: A vakációzás nehézségei A zöld sugár
• Barabás Klára: A klip őse Marcel L’Herbier művének újjászületése
• Hudra Klára: A szívtelen asszony
• Barabás Klára: A csonka filmek doktora Beszélgetés Szilágyi Attilával
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Az ezredik kép Nyon
• Létay Vera: Civilizációs virágoskert Tokió
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Útvesztő
• Koltai Ágnes: Őrizet
• Szemadám György: A dzsungel könyve
• Nagy Zsolt: Onimasza
• Tamás Amaryllis: Reméljük, lány lesz
• Tamás Amaryllis: Fiú nagy fekete kutyával
• Gáti Péter: Szeretem a denevéreket
VIDEÓ
• Pataki Gábor: ...a teória aranyló fája zöld Kasseli jegyzet
• Boros István: Luxus? Szűkülő kazettapiac

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelmi krónika

Reményi József Tamás

Helyőrség Wilnó mellett, 1939-ben. Az utolsó néhány hónap: lengyelek, oroszok, litvánok, németek, zsidók egybetorlódott világának maradék békéje, nyelvek és vallások mindig feszült és mindig ideiglenes, de éppen így megszokott közös életformája, búcsúzóban. Tadeusz Konwicki (magyarul is megjelent) regénye, a Szerelmi krónika játszódik itt, az író gyermekkorának színhelyén. A történet középpontjában ugyan egy kétszeresen reménytelen diákszerelem áll – szegény fiú és gazdag lány találkozása a háború előestéjén –, ám Konwicki művét nem a nosztalgia s nem a melodráma hatja át. A széthullás előtti utolsó s egy fiatal emberpár felnőttségének első pillanatában az író e pillanat utáni évtizedek tapasztalatain, kiábrándultságán keresztülszűrve tárgyilagosan, józan keserűséggel ábrázolja. A regényben megszólaló Narrátor a szkeptikus Teremtő modorában néz vissza az 1939-es tavaszra, s amikor Andrzej Wajda ezt a – dramaturgiailag oly nehezen beépíthető – hangot át akarta menteni filmjébe, keresetlen és bölcs megoldást választott: maga Konwicki jelenik meg időnként a színen, magától értetődő természetességgel, s vált néhány szót egykori énjével, elfogulatlanul, ismerősen és idegenként.

Wajda műve regény és adaptáció ritka egysége. Konwicki mintha eleve A wilkói kisasszonyok rendezője számára írta volna ezt a számvetést a történelem elsodorta ifjúságról, melynek imádság és fegyver szabta meg határait. Wajda szonáta-szerűen tér vissza újra és újra e két főmotívumhoz: a Máriához fohászkodó anya, a vonaton föltűnő érsek, a pap előtt térdet hajtó járókelők, a hitoktatáson üldögélő zsidó gyerekek, egy lelkész-család, illetve a szüntelen hadgyakorlatok, a padlászugban ki tudja, mióta rejtegetett pisztoly, a főhősnő apjának, a sóspuskával lövöldöző katonatisztnek a képsorai szinte felőrlik a wilnói Rómeó és Júlia idilljét.

A krónikát záró, gyermekien szertartásos öngyilkosság, ostyába (!) bugyolált porokkal, Witek és Alina ösztönös, naiv választása a világgal szemben – sikertelen. Föl kell ébredniük, s végigélni a pusztulást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4866