KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/március
• Vitézy László: „Úgy érezte, szabadon él” Részletek Vitézy László dokumentumfilmjéből
• Reményi József Tamás: Csak egy bűne van A Dunánál
• Magyar Bálint: A falusi színtér A szociológus szemével
A FILMVILÁG MOZIJA
• Fáber András: A popkrisztus pokoljárása Mechanikus narancs
• Ciment Michel: Elvetemült figurák Beszélgetés Stanley Kubrickkal

• Bikácsy Gergely: Alkímia Dél
• Báron György: A vakációzás nehézségei A zöld sugár
• Barabás Klára: A klip őse Marcel L’Herbier művének újjászületése
• Hudra Klára: A szívtelen asszony
• Barabás Klára: A csonka filmek doktora Beszélgetés Szilágyi Attilával
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Az ezredik kép Nyon
• Létay Vera: Civilizációs virágoskert Tokió
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Útvesztő
• Koltai Ágnes: Őrizet
• Szemadám György: A dzsungel könyve
• Nagy Zsolt: Onimasza
• Tamás Amaryllis: Reméljük, lány lesz
• Tamás Amaryllis: Fiú nagy fekete kutyával
• Gáti Péter: Szeretem a denevéreket
VIDEÓ
• Pataki Gábor: ...a teória aranyló fája zöld Kasseli jegyzet
• Boros István: Luxus? Szűkülő kazettapiac

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A cápaetető

Kabai József

 

Ez a cápa persze nem olyan cápa. És tulajdonképpen még kevésbé létezik, mint az a bizonyos híres rokon. Etetője, Stefan viszont igen. Egy nagyon mai fiatal ő, ki ezzel (tudniillik, hogy cápaetető) hódít a potsdami diszkóban. Hősünk ugyanis önként három évre vonul a hadsereg kötelékébe, és az addig hátralevő röpke tíz nap alatt igyekszik elveszíteni szüzességét. Hódít jobbra, hódít balra, és aminek el kell vesznie, az különösebb gond nélkül el is vész. Stefan barátunk azonban kalandozik tovább, hátha az öt-hat jelölt közül valaki kivárná azt a három évet! Erwin Stranka a tizen- és huszonévesek életformáinak, viselkedésnormáinak kizárólagos sztereotípiáit hordja össze és szövi történetté a motorkerékpáron való száguldástól a „tánc közben lekérés nincs” szemvillanós afférjáig. A sunyi és szenvtelen valóság azonban így is fel-felbukkan hétköznapi, olykor társadalmi konfliktusok formájában, ezeket viszont időben „jótékony” köd borítja el. A szereplők régi ismerőseink: jó vagy rossz ügyet képviselők, dolgukat rendesen vagy kevésbé jól végző fiatalok, vagányok és deviánsok. Típusaik gondosan kiglancoltak és jólfésültek, ál-létük jól illeszkedik „ízig-vérig” világukba. Akinek mindez kedvét szegné, ajánlom a filmet mint önmaga paródiáját, vagy mint afféle „szerelem ötödik-hatodik vérig” verziót. És akit ez sem dob fel, gondoljon arra, hogy a Stefanunkhoz hasonlatos vak tyúk (kakas) akár több szemet is találhat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5223