KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/március
• Vitézy László: „Úgy érezte, szabadon él” Részletek Vitézy László dokumentumfilmjéből
• Reményi József Tamás: Csak egy bűne van A Dunánál
• Magyar Bálint: A falusi színtér A szociológus szemével
A FILMVILÁG MOZIJA
• Fáber András: A popkrisztus pokoljárása Mechanikus narancs
• Ciment Michel: Elvetemült figurák Beszélgetés Stanley Kubrickkal

• Bikácsy Gergely: Alkímia Dél
• Báron György: A vakációzás nehézségei A zöld sugár
• Barabás Klára: A klip őse Marcel L’Herbier művének újjászületése
• Hudra Klára: A szívtelen asszony
• Barabás Klára: A csonka filmek doktora Beszélgetés Szilágyi Attilával
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Az ezredik kép Nyon
• Létay Vera: Civilizációs virágoskert Tokió
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Útvesztő
• Koltai Ágnes: Őrizet
• Szemadám György: A dzsungel könyve
• Nagy Zsolt: Onimasza
• Tamás Amaryllis: Reméljük, lány lesz
• Tamás Amaryllis: Fiú nagy fekete kutyával
• Gáti Péter: Szeretem a denevéreket
VIDEÓ
• Pataki Gábor: ...a teória aranyló fája zöld Kasseli jegyzet
• Boros István: Luxus? Szűkülő kazettapiac

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kék villám

Kapecz Zsuzsa

 

Íme egy újabb üldözéses történet a bevált cselekményvezetéssel, ismert dramaturgiai fordulatokkal, szellemes párbeszédekkel, ügyes trükkökkel, fekete-fehér jellemképletű figurákkal – és a végén természetesen győz a jó. A modern mese összes vonzó alkotóelemével rendelkezik ez a film, van benne feszültség, lendület, látványosság, ide-oda kacsintó politikai utalások, és minden a kellő adagolásban, a tökéletesen megvalósított kommerszek bármelyik tucatjából. Az, hogy ki kit üldöz, és pontosan miért, itt sem túlságosan fontos; a lényeg az, hogy a hosszas légi és földi csaták alatt parádés bemutatót kapunk „a fejlett Nyugat” vélt és valóságos technikai kincseiből, Los Angeles gyönyörűen fényképezett városnegyedeiből, és két pompás színész arcrezdüléseiből.

Roy Scheider és Malcolm McDowell elegáns unalommal, mégis lenyűgöző módon ücsörögnek különféle autók és helikopterek üvegkalitkájában; a Francia kapcsolat, a Maraton életre-halálra s más filmek nehézfiú-szerepei után bajos lenne őket csaláson érni. Láthatóan ők is azokat a jeleneteket kedvelték leginkább, amelyekben az alkotók megengedtek maguknak némi fanyar öniróniát, és megpróbáltak felvillantani egy-egy figyelmeztető gesztust is a saját maguk által megálmodott helikopter-csodaszörnyről: „... Gondolom, megnyugtató tudat, hogy van. Egy tucat ilyennel kézben lehetne tartani egy országot. Négyezer lövésre képes percenként... A célpontot gondosan megválasztjuk. Egy civil jut tíz terroristára. Végül is nem rossz arány – hacsak nem te vagy az a civil.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/02 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5917